Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940-1941 / 2. szám

Visszapillantás

97

Mindebből következik, hogy eszményünk a kisebbségi élet kezdő esztendeinek nagyszerű terve« a sokat emlegetett Magyar Szövetség, amely számunkra nemcsak szervezeti elv, hanem elsősorban magatartásbeli elv, erkölcsi principium." „Szervező elv, hiszen megkívánja, hogy intézményeink között az önrendelkezés sérelme nélkül tervszerű együttműködés jöjjön létre, de hangsúlyosabban fegyelmező elv, mely szigorral követeli, hogy az önös és a társulati s még inkább a csoportérdek az általános nemzeti érdeket szolgálja, és nevelő elv, mely a népközösségi tudat elmélyitésének igényével lép fel, sorompóba szólítva százados hagyományainkat s nemzetünk áldozatra kész lelkületét, Széchenyi nemzetiség-eszméje éled ezzel újra, a külső helyett a bentlévőt, az erkölcsi tartalmat figyeljük, a formalista szervezkedési láz — mondjuk — hiábavalóan emészti erőnket, ha előbb törvénnyé nem lesz az erkölcsi principium t az, hogy minden egyes és minden közület úgy éljen, tervezzen és munkálkodjék, mintha az eszményi Szövetség valóságos tagja volna“.

e) A nemzetpoUtika szélesebb értelmezése

AZ ELŐZŐKBEN bizonyítani igyekeztünk, hogy amikor a Hitel hasábjain politikáról beszéltünk, a szónak mindig tágabb, nemzetpolitikai értelmére gondoltunk. Ez a nemzetpolitika tehát a népközösséget szerves egységnek látja, „melynek nemcsak közjogi igényei vannak, hanem gazdaságiak, közművelődésiek, egészségügyiek és erkölcsiek is“. Nem lehet elsőbbséget biztosítanunk egyiknek sem, hanem a párhuzamosságot kell hangsúlyoznunk. A művelődéspolitika például „a nemzet éleiében ugyanolyan alapvető szerepet tölt be, mint a gazdaságpolitika. Nem különálló, minden más életmegnyilatkozástól független, öncélú tevékenység, mint ahogy a gazdaságpolitika sem az". Egyformán fontosak, mert „a művelődéspolitika és eredménye, a helyesen értelmezett műveltség, akárcsak a gazdaságpolitika s eredménye, a viszonylagos anyagi jólét — valamely nemzet vagy nemzettest életigenlésének egyként elsőrendű megnyilatkozásai“. A művelődéspolitika kérdései újra és újra felbukkannak a Hitel hasábjain. Érthető ez, hiszen „a közművelődési munkakör a népközösség létének lelki és szellemi feltételeit oltalmazza, a nemzeti személyiség épsége felett őrködik és a továbbfejlődés útját építi". S az erdélyi magyarság közművelődésügye korántsem mutat egészséges képet, „belső elvi alapvetése laza és szakadozott, az egységes irányítást nélkülözi, intézményei nem a feladatoknak megfelelő rendszer parancsszavára, hanem ötletszerűen létesültek.“ így ,,a nemzet lelki szükségletei legtöbb területen hiába várják a számbavevőt, a nép- lélek igényei kielégületlenül sorvadnak, két évtizeden át nem öntudatosult a felismerés, hogy népközösségünk életében a művelődés- politika éppen olyan alapvető szerepre hívatott, mint a gazdasági és társadalmi politika“. Öntudatos, szilárd népi egység megteremtése a cél s Így a népnevelés kérdése nyer különös hangsúlyt, „Nevelésünk célja a közösségi érzés és felelősségtudat kialakítása“, nemzetté akar-