Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/1. szám - Magyar népközösség - Venczel József: Művelődéspolitikai terv
Venczel József ■ Művelődéspolitikai terv 73 hatatlanságot. Hangsályozzuk s nem a csúcsintézmény felállításáni új keretek létesítésén vagy messzenéző tervek kidolgozásán van a lényeg) hanem az ú/ magatartáson, melynek az intézmények felelősei részéről jelentkeznie kell s az új közszellemen, mely társadalmunkat az új program megvalósítására alkalmassá teszi. Erős közösségi szellem) belső önfegyelem és tudatos áldozatkészség, minden önös érdek háttérbeszoritása tehetik csak eredményessé a Népközösség gazdasági munkáját. VITA SÁNDOR MŰVELŐDÉSPOLITIKAI TERV AZ ERDÉLYI MAGYAR MŰVELŐDÉSPOLITIKÁRA is érvényes az erdélyi magyar közéletre mondott ítélet i csonkán és egyoldalúan fejlődött, belső, elvi alapvetése laza és szakadozott, az egységes irányítást nélkülözi) intézményei nem a feladatoknak megfelelő rendszer parancsszavára, hanem ötletszerűen létesültek. A művelődéspolitika lényege elsikkadt, a kultúrában kifejeződő értékek, a jó, az igaz, a szép és az isteni értékei felett őrködő gond t em tudott célszerű nevelés-, tudomány-,'művészet- és valláspolitikában alkalmas cselekvést beindítani, mert a művelődés eszményei erőtlenek. A nemzet lelki szükségletei a legtöbb területen hiába várják a számbave- vőt, a népiélek igényei kielégületlenül sorvadnak, két évtizeden át nem öntudatosul a felismerés, hogy népközösségünk életében a művelődéspolitika éppen olyan alapvető szerepre hivatott, mint a gazdasági és társadalmi politika s emez a gazdasági javak megfelelő termelése és igazságos elosztása érdekében vállal munkát, amaz a művelődési javak helyes termeléséről és elosztásáról gondoskodik. Klebelsberg Kunónak, a háború utáni magyar művelődés irányszabójának igazolt tétele, hogy a nemzeti lét szilárd és ellenálló fundamentumát a művelődés- és gazdaságpolitika illetve a műveltség és a vagyonosodás együtt, vállvetve építik. Anyagi jólét nélkül nem fejlőd hetik ki számottevő műveltség, de szellemi kultúra híján nem bon- takozhatik ki anyagi kultúra sem, mert a gazdasági fejlődésnek is nélkülözhetetlen feltétele az észnek kezdeményező ereje és csiszolt- sága, találékonysága és alkalmazkodó képessége, az érzelemnek kötelesség- és felelősségmélysége, az akaratnak alkotóvágya és szívós kitartása. Naiv gondolat a gazdasági élet prioritása a műveltséggel szemben, a kettő párhuzamosan fejlődik, egymásnak kölcsönös hajtóerői. Mikép valósítható meg az „előbb vagyonosodjunk, aztán lesz pénz az iskolákra" népszerűén hangzó igéje, ha írni-olvasni nem tudó tömegek gazdálkodnak apáik kezdetleges módján ma, a termelést megsokszorosító technika korában IV. ö. Ko'nis Gyula ; A kultúrpolitikus. A kultúra válsága. Bpest, 1934, 199.1.
