Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/1. szám - Magyar népközösség - Vita Sándor: Gazdaságpolitikánk lehetőségei
70 VUa Sándor nélkül a kisgazda alig folytathat belterjes termelést, minőségi állattenyésztést, hasznothajtó tejfeldolgozást, nem részesülhet az értékesítés hasznából, nem szerezheti be olcsón gazdasági és házi szükségleteit. Életerős, a gazdasági élet minden területére kiterjedő, nemzeti szempontból független és autonom szövetkezeti szervezet nélkül a mezőgazdaság átszervezése és irányítása nem valósítható meg. De természetes, hogy addig szélesebb nemzetgazdasági jelentőséggel biró szövetkezeti hálózat kialakulására nem számíthatunk, amíg egész társadalmunkat át nem hatja a kooperáció, gondolata és kényszere s amíg az új gazdaságpolitika gondolata annyira meg nem termékenyítette közéletünket, hogy a szövetkezeti szervezetek munkája összehangolódjék a többi gazdasági szervezet tevékenységével. Az E. G. E. és amennyiben külön szövetkezeti szaktestület nem szerveződik, a szövetkezeti központok jelentik tehát a mező- gazdasági szaktestület tartalmát, a gazdakörök és szövetkezetek pedig annak legalsó egységeit képeznék. Ezek munkája egymást kell, hogy kiegészítse, s amint népünk gazdasági szükségletei a fogyasztás, termelés, értékesítés és hitelellátás körül forognak, úgy a Népközösség ezen gazdasági szervének feladata is az lesz, hogy ezeket a gazdasági funkciókat úgy szervezze meg, hogy mind az egyesek, mind a közösség érdekeit a legjobban, legeredményesebben szolgálhassák. Kétségtelenül nem könnyű feladat, a szervezetek erősebb kiépítése és öntudatosítása szükséges ahhoz, hogy a nemzetgazdasági életben rájukrótt megnövekedett feladatokat hordozni tudják. IPAR, KERESKEDELEM, HITELÉLET A MEZÖGXZDASAG mellett az ipar gazdasági életünknek legjelentősebb termelési ága. A Népközösség gazdaságpolitikájának tehát az iparpolitika terén is figyelemreméltó feladatai adódnak. A helyzet azonban lényegesen nehezebb, mint a mező- gazdaságnál, mert egyelőre nem állanak rendelkezésre a kis- és nagyiparnak azok a szervezetei, amelyek ennek az iparpolitikának eszközeivé válhatnak, s épen ezért a feladatok és lehetőségek területén is nagyobb a tájékozatlanság. Az ipari szervezetek megteremtése első feladatként jelentkezik tehát. Ezeknek kapcsolata a Népközösséggel — céljaiknak megfelelően — kétirányú lesz Az iparosságnak, mint társadalmi rétegnek, érdekképviselete, az ipar- engedélyek, adózás, vámügy, továbbképzés, tanonckérdés ügye, a jóléti intézmények megteremtése elsősorban a Népközösség társadalmi alosztályának feladatkörét képezheti, míg a gazdasági alosztály az iparnak, mint termelési tényezőnek, gazdasági funkciónak a szempontját tartja szem előtt. Itt tehát az iparpártolás és iparosítás, a nyersanyagbeszerzés és feldolgozás, az értékesítés, a magyar településterületen rendelkezésre álló energiák gazdaságos felhasználása, a kisipari hitelellátás kérdése és a — sajnos — nem
