Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/1. szám - Magyar népközösség - Vita Sándor: Gazdaságpolitikánk lehetőségei
6Ö Vita Sándor letve az állam gazdaságpolitikájának irányzatossága az elvándor- lás oka. Bizonyára vannak vidékeink, melyekre valóban a túlfeszített életkeretekben erősen szaporodó népesség a jellemző, s ezekre nézve a segítésnek más módszereit kell megkeresnünk, mint ott, ahol a csökkenő népesség a maga életkereteit kitölteni nem tudja. De különbözni fognak a feladatok aszerint is, hogy zárt magyar néptömbökről vagy szórványmagyarságról van szó, valamint más kérdések megoldása kerül előtérbe ott, ahol a természeti adottságok folytán az ősi táj s vele az életformák is keveset változtak, mint ott, ahol a városok s igy nagyobb fogyasztópiacok közelsége a termelésre és életformákra, gazdálkodási módokra rányomta a maga bélyegét. Tanulmányozni kell az egyes vidékek termelési és fogyasztási viszonyait, állatkereskedelmét, a szövetkezetek szerepét, a közvetítő kereskedelem működését, hiszen a mezőgazdaság rentabilitása elsősorban mint értékesítési és árkérdés jelentkezik. Nem máról-holnapra megoldható feladatok ezek, annál is kevésbbé, mert a szükséges anyagi eszközökkel sem rendelkezünk, de mégis meg kell ezt a munkát kezdeni, mert enélkül egy új társadalom megalkotása lehetetlen. A föld és nép viszonya után a nemzeti vagyon lehetőségek szerinti számbavétele sem maradhat el. Tudnunk kell, ha hozzávetőlegesen is, mi az, ami a mienk ingó és ingatlan vagyonban, vállalati tőkében, termelési tényezőkben, ismernünk kell azokat a gazdasági vállalkozásokat, amelyek a magyar jelleget s ennek minden következményét vállalják, azokat, amelyekre feladatokat róhatunk s amelyek részeseivé, eszközeivé és szerveivé válhatnak a kisebbségi magyar közgazdasági programnak. Mert ez a magyar élet minden gazdasági tényezőjének cselekvő együttműködését szükségelt. A Népközösség az erdélyi magyarság teljes egységének megvalósítását célozza. Ez az egység pedig a nemzeti céloknak és érdekeknek, valamint ezek tudatának az azonosságát jelenti. Mit- sem használnak tehát a mechanikus elgondolások, egy két ember által kitervelt keretek vagy csúcsintézmények, ha nincs meg a külső és belső, lelki azonosság, a belső szolidaritás, i4 népközösség gazdasági alosztályának munkája tehát — az egyes termelési ágak kérdéseinek megoldása előtt — új köztudat kialakítása, a gazdasági adottságok feltárása, a gazdasági élet figyelése, a nemzeti vagyon számbavétele, a magánérdekeknek egymás kö ti s a közérdekkel való összhangbahozatala s a gazdaságpolitika munkatervébe való beillesztése. Tevékenységének jelentősebb része azonban a nagy termelési ágak — mezőgazdaság, ipar és kereskedelem, hitelügy és az ezekhez kapcsolódó szövetkezeti ügy — szerint megszervezett szaktestületekben fog folyni s itt hangsúlyoznunk kell, hogy ezek a szaktestületek nem állhatnak reprezentációs alapon, hanem valóban gazdasági életünk legkitűnőbb szakembereit kell magukban foglalniok, hiszen sehol jobban nem bosszulják meg a következmények a tájékozatlanságot, az előítéleteket, a dilettantizmust, mint épen ezen a területen. Elengedhetetlen feltétel a föld és műhelyek embereinek bevonása s általuk a szélesebb népréte- gsknek szerephezjuttatása sorsuk intézésében. Annak kell dönte-
