Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Metamorphosis Transylvaniae
538 Tamási Aron Csak kevesen vagyunk itt.de akik vagyunk, egytől-egyig érezzük, hogy szemek vagyunk a sokból. Azt mondhatnám, hogy példaképnek vagyunk itt. De ha igaz, hogy nemcsak az egyénnek, hanem a nemzeti közösségnek is van lelkes akkor mi ebből a lélekből valók vagyunk s úgy szikrázunk vagy borulunk el, mint maga az örök valóság, a nemzet lelke. Külön-külön és együtt, mind jól érezzük az útat, amelyen idáig jöttünk. Ahogy ember szokta, egy pillantással fel is mértük, ami a hátunk megett van. S ahogy ember szokta, csak most látjuk, mily nehéz és vésztrejtő volt ez az út. S mégis eljöttünk rajta ! Van-e hát okunk arra, hogy kétségekkel vagy éppen félelemmel teljünk el, amikor előre és határozottabb lépésekkel tovább kell mennünk ? Hit és csoda vezeti, magyar barátaim, az embert. Emberi hit és isteni csoda. A hitet magunk szereztük meg vagy kell megszereznünk, hogy méltók lehessünk az isteni csodára. Mit tagadjuk: soha még nagyobb szükségünk nem volt a hitre és az isteni csodára, mint éppen ennek az esztendőnek a küszöbén. Mert ha nehéz volt eddig, amig jóformán csak gondolatokat, vágyat és terveket adtunk, akkor százszorosán nehéz lesz mostantól fogva, mikor dolgozni és cselekedni akarunk, A cselekvő ifjúság igéje mostantól kezdve határozottan testet akar ölteni. Most érkeztünk el a forrás hoz, melyet megálmodott az ifjúság, de amelyből már csak akkor iha- tik, amikor férfivá érett, A természet bölcs törvénye talán ez, esetleg a mi mulasztásunk. De az is lehet, hogy a Gondviselés rendezése. Mindenesetre igy van. Nem volt forradalmi ez a nemzedék, mert túlságosan érezte, hogy a „kisebbségi" sorsban mindenki egyformán viseli a bélyeget és a gondot i a gyötrődő próféta és a bűnös között rendületlenül fennállott és fennáll az összekötő hid, mert mind a kettő magyar. Ezen a hi- don nyílik az egységnek az a virága, mely uralkodó népnél soha meg nem teremhetik- A kereszténység és a legigazibb r emzeti közösség jele ez a virág! s bár néha átjárt a nemes indulat minket, mint a tűz, odáig még sem jutctlunk, hogy letapossuk ezt a virágot. Ezért nem volt forradalmi ez a nemzedék. S ha nem volt forradalmi, az egészséges fejlődés és a lelkiismeret vezette odáig, hogy jó néhány képviselője ott ül a Romániai Magyar Népközösség hivatalos falai között. Barátaim ! Hevülékeny és türelmetlen ifjúság és teremtő fiatal férfikor ennél szebb áldozatot nem is hozhat népéért, A közösség érdekében, a „kisebbségi" magyar virág életéért, legyőztük önmagunkat és engedelmesen odaál- lottunk az ember mellé, aki látható feje az erdélyi magyarságnak. S odaállottunk volna, bárki legyen ez az ember, mert az egy test és egy lélek győzhetetlen eszméje ezt parancsolta nekünk. Ha van elgondolásunk, amelyet a vezetésben még nem találtunk meg, ha van hivatalos magatartás, mely bántott vérünkkel nem egyezik meg i mindezt az egy akol keretein belül az egy pásztorral akarjuk megbeszélni. Ebben a keretben s ő rajta keresztül akarjuk érvényesíteni. Eddig is bíztunk abban, hogy ez sikerül nekünk ; s mostantól kezdve még erősebb ez a bizalmunk, hiszen a megértésnek és méltánylásnak olyan jelét kaptuk most, amely a bizalomba joggal
