Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Eszmék és elvek - Venczel József: Az eltorzított nemzedék-fogalom
r Áz eltorzított nemzedék-foialom 321 Az üj nemzedék, melyet nem hatalmi érdek és nem is kalandor konclesés, hanem ellenállhatatlan lelki kényszer hívott életre, s ennek a nemzedéknek tagjai, akik — jócskán előrehaladva a férfikor esztendeiben — nem fiatalságukban, hanem eszméikben és erkölcsi világukban újak, hi hibáztak) csak egyben hibáztak, hogy az elődök iránti hála nem satnyult bennük szolgaisággá s a t<sz- telettudásban is megtalálták a helyes mértéket; nem utánozzák a konzerváló rend hangját, kézmozdulatát, lépését) tempóját. Hagyományosan gondolkoznak, csak a hagyományban nem nemzedéki, hanem nemzeti hagyományt pillantanak meg s éppen ezért különbséget tudnak tenni az értéktelen, valóban elavult, és az értékes, örök mozzanatok között. 5 az epigonizmust kerülni vétek volna ? Nincs tragikusabb, mint addig sütkérezni egy eszme sugárzatában, míg az te'jesen kialszik. Jön akkor a dermedtség s fagyos kézzel, fagyott ésszel új tüzet csiholni majdnem lehetetlen. A NEMZEDÉK HIVATÁSA tehát eszi:3ei. Szükségesnek véljük még ezt megjegyezni) ámbár lényegében gondolatmenetünk végére értünk s elmondtuk mindazt, mit az utóbbi néhány hónap tapasztalata megindokolt. A nemzedék hivatása eszmei, mert a nemzedék lelke és mozgató ereje maga az eszme, melyet képvisel Szóval nem a fiatalság, a hevülékenység, a lázzongó lelkial- kab a türelmetlen elégedetlenség az új nemzedék valóságos ismertető jegyei, — ezek a „fiatal" jellemvonások a mi új nemzedékünkből jobbára hiányoznak is) — hanem az eszme, mely szükségszerűen újfajta magyarságszemlélettel és sajátos közösségi magatartással párosul. Már öt évvel ezelőtt éppen a Hitel állapította meg, hogy az új nemzedék — szellemi tartalmánál fogva — semmikép sem azonosítható bizonyos korosztályokkal: az új magyar nemzedék nem egy a fiatalsággal) annál jóval több, eszmei síkon időtlenebb; s ha van nemzedéki mozgalom, ez sem korosztályi mozgalom, annál jóval tartósabb) szellemi mozgalom, tehát a korosztályinál sokkal mélyebbre hatoló, nem személyekért és személyek ellen, hanem a nemzetélet rendszerének megváltoztatására törekvő. Á fogalmakkal lehet visszaélni, a lényeget lehet elhallgatni vagy elsikkasztani, de ez az igazságon mit sem változtat: a nemzedék valójában eszmei társulás s a nemzedéki mozgalom szellemi mozgalom. A korosztályi elfogultság és a gyakorlatias önzés talán semmitől sem áll távolabb, mint éppen az igazi nemzedéktől; a szellem nem tűrhet olyan korlátokat, mint aminő az életkor, szabadabb mozgásra vágyik, szélesebb kört formál, mint aminő egy adott korszak fiatalsága. Pro domo is mondjuk példaképpen t a közéleti elődök nemzedéke fölött nem nekünk, az utódoknak, kell bírálatot mondanunk, ezt a feladatot általános magyar viszonylatban elvégezték ama nemzedék gondolkozói, kezdve Szabó Djzsotől el egészen Szekfü Gyulá g, s ugyanők megjelölték a feladatokat is. Ebből következik, hogy a nemzet ifjabb rétegének — tehát nekünk, az új magyar nemzedéknek — nem a felfedezés, a rádöbbenés, hanem a munka a feladatunk ; a kiáltó szóra éberen figyelni, a zarándoki komolysággal mondott
