Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/4. szám - Eszmék és elvek - Venczel József: Az eltorzított nemzedék-fogalom

ESZMÉK ÉS ELVEK

AZ ELTORZÍTOTT NEMZEDÉK-FOGALOM

AZ IGAZAT MEGVALLVA, egy kicsit feszélyez, hogy már az elsősorban leírjam a nemzedék szót, mert ez az okvetetlenke- dők eszejárása szerint föltétlenül ellenségeskedést, békebonló ellentétet vagy legalább is haszontalan nyelvöltögetést jelent. Nem a támadástól félek: az utóbbi időben szokásossá vált értelmetlen, bár harcos szófecsérlés csak bosszantó jelenség, e miatt kár volna kérdéseket elhallgatni; a lépten-nyomon fölbukkanó félreértés, a fogalmakkal való alantas visszaélés az, ami aggaszt és megfontolásra késztet. Gondolkozunk és töprengünk: érdemes-e megszólalni, amikor a közösségi élet akusztikája annyira megromlott, hogy a kimondott szó nemcsak hangzásában ferdül el, de értei mében is megváltozik, mire másokhoz érkezik ? Hiába erősítjük a társadalomtudomány általánosságban érvényes és megállapított igazságaival, hiába tisztítjuk a tárgyilagosság jóindulatával, a nemzedék szó sem kerülheti el közéleti akusztikánk rontó zátonyait s mire halló fülekhez jut, már nem egy szükséges és hasznos társadalmi alakulat szép keresztneve, hanem kihívássá, bosszantó hergeléssé durvul. Az oly gyakran megvádolt előítélet-rendszer volna a hibás ? vagy talán személyi elfogultság okozza ezt a fogalomzavart? Isten tudja, de annyi bizonyos, hogy ma már a „nemzedék" fogalma szívesen fogadott az előítéletek sorában, s aki ennek ellenére is ajkára veszi s magát bátran valamely nemzedék tagjának mondja, azzal szemben (es sohasem: annak érdekében) igazságosnak vélik a személyi elfogultságot. Sőt népszerű módon ma már lehet azzal hivalkodni — nem csekély hamisítással —, hogy egyidőben csak fiatalok voltak, fiatalok és öregek, és nem nemzedékek, és lehet még népszerűbb módon azon csodálkozni, hogy újabban annyiszor és oly változatos körülmények között találkozni ezzel a bosszantó különbségtevő fogalommal: nemzedék. Értelmét nem találják, idomtalannak is tartják, magyarán mondva : meglehetősen haszontalannak ítélik.

MI IS AZON A VÉLEMÉNYEN VAGYUNK, hogy a mai időben nem éppen időszerű dolog a nemzedéki kérdés hánytor- gatása, sőt bizonyos mértékig lelkiismeretlen volna is, ha ingerlő bírálgatással és meggondolatlan követelőzéssel párosulna, vagyis szokványos köntösében jelentkeznék. Nincs undorítóbb jelenség, mintha a közös munkára hívatott népi csoportok célszerűség nélkül fecsérlik önerejüket s minden különösebb értelem hijján