Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Szekfű Gyula: A magyar jellem történetünkben
300 Szehfű Gyula tett és módszer nem egyedül renaissance) hanem magyar renaissance jellegű ! Mátyás renaissance korlátlanságát a magyar politikai hagyomány kötötte meg. Ha életben marad,... hódításai bizonyára nem pattannak szét renaissance légbuborékként, mert gyakorlatias magyar belátás alapozta meg őket, A VEZETŐ OSZTÁLY ÉS A NÉP ^ A KÖZÉPKORNAK EZ ARÁNYLAG EGYENES vonalú fejlődését végignézve, két kérdés merül fel. Vájjon a vezető osztály, mely ezt a hagyományos magyar politikát megvalósította, valóban magyar volt-e? És másodszor, hogyan viszonylott a nép egész tömege ehhez a vezető osztályhoz ? Mind a két kérdés összefügg egymással s mindkettőre kielégítő választ tudunk adni az utóbbi negyedszázad társadalomtörténeti kutatásai alapján. A vezető osztály, ebben nincs kétség, túlnyomóan nagy többségében mindenkor magyar volt. Az Árpád-ház kihalása után, igaz, idegen származásúak ültek a trónon, de ezeknek tanácsosai is magyarok voltak, nagyrészt régi magyar nemzetségek leszármazó!... Az egymást követő kormányokban négyszáz esztendő alatt végeláthatatlan hosszú sora követte egymást a főhivatalnokoknak, akiknek egyéniségét és családi kapcsolatait Hóman Bálint oly alaposan megismerte, mint másvalaki a saját korának embereit. Az ő könyvének átlapozása után nem lehet kétséges előbb kifejtett nézetünk : a középkori magyar politikát egészben véve született magyarok, még pedig régi családok tagjai intézték, ami egyszeriben érthetővé teszi régi hagyományok érvényesülését. A sok rendszerváltozásnál, amit főként erélyesebb királyaink eszközöltek, gyakran kerüítek fel szegény, kisnemesnek mondható családok tagjai, de valódi homo novusok, akiknek ősei jobbágyok voltak, látható módon csak Mátyás királynak minden előítélettől mentes, a személyes virtü t minden származási táblánál többre becsülő uralma idején, Ö alatta indul meg a délszlávok előretörése is az egyházi méltóságok és kormányhivatalok felé. Nem kell azonban gondolnunk, mintha a kormányzókörökel szellemileg is áthatolhatatlan fal választotta el a nép többi részé' tői. Az első századokban a politikát is intéző főrangúnk többsé' gének műveltsége még aligha vált el a népi műveltségtől í urak és „parasztok“ ugyanazon népi nyelvet beszélték... Legalább is a Zsigmond korabeli protorenaissanceig, mikor először kapcsolódik be a vezető osztály tekintélyes része a nyugati főrangú életbe, fel kell tennünk, hogy a vezető réteg ugyanazon magyaros légkörben éli, mini az alsóbb néposziáiyok, — Garai mikiós nádorról és Mátyás humanista püspökeiről ezt már nem tehetjük fel. Ami annyit jelent, hogy a hagyományos magyar politikát a XV. századig még nem vékony intellektuális réteg képviselte, az uralkodó osztálynak még megvolt a szellemi egysége a nemzet egész tömegével... Az első századokban különben sem voltak a társadalomban mereven elkülönített osztályok... A nemesi osztálynak XIII, szá
