Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/4. szám - Vincze Lajos: Siter község énekkultúrája

Siter község énekkuliúrája

279

günkben olyan dillainokkal is anislyekből az A) vagy B) osztályra jellemző egy vagy több vonás hiányzik, idegen eredetűek vagy legalábbis idegen hatás alatt keletkeztek. Ezek a C) osztály dalai s mindjárt meg is jegyezzük, hogy nagy számukkal nincs arányban jelentőségük', nem tudtak és ma sem tudnak a magyar népiélekben gyökeret verni s nem segitették az új egységes dalstilus kialakulását.

Természetesen a Cj osztályban is vannak magyaros dallamok s ezeknek a síteri zenei életben nagyobb a jelentőségük. Pl. a 13 sz. dalban (énekli Karácsony Etus, 17 éves) magyar az alkalmazkodó ritmus, idegen a heterometrikus versszerkezet és az architeklónika hiánya.

Talán tót hatást gyaníthatunk abban, hogy az idegenszerű dalok közt igen kedveltek az egyébként ritka három verssorosak, mint pl, a 14 sz, dal (énekli Köteles Sándor, 19 éves).

Végül ebbe az osztályba sorozhatjuk azokat a népies és nem népies műdalokat, amelyek városról, rendesen a városban dolgozó iparosok, cselédek, valamint a muzsikusok és a rádió közvetítésével kerülnek falura, A siteri zenei életben még nincs nagy jelentőségük; különösképpen a fiatalok nagy ellenszenvvel fogadják ezeket a dallamokat. De nem igy a meglettkoruak: szerintük az igazi magyar nóta“ éppen a népies műdal s fitymálva beszélnek a fiatalok énekeiről,

4, Ami most a hangszeres zenét és az ezzel összefüggő tánczenét illeti, mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a síteri paraszt- ember képzeleletvilágában a dal verse annyira összekapcsolt annak zenéjével, hogy nem képes a kettőt szétválasztani. Nála a zene a vers függvénye s arra hívatott, hogy a vers tartalmát híven kövesse és kifejezze. Éppen ezért számára az a zene, amelyhez legalább is gondolatban nem társítható szöveg, értelmetlen. Szívesen hallgatja az ilyest is, tetszik a hangok színes váltakozása, de alapjában véve nem érti. Ezért aztán nincs is Síteren tiszta hangszeres dallamanyag. A síteri hangszeres zene nem más, mint a falu vokális dallamainak hangszeren való megszólaltatása.

Népi hangszer is csak egy van: a citera, amint ők mondják: a tambura, de ez igen elterjedt. Fonókban, táncokban cíteraszóra táncolnak és énekelnek. A jóhallásu fiatalok nagyrésze játszik is ezen a hangszeren.

Rovátkáit fogólap fölé négy, egyhangra hangolt acélhurt feszítenek, a fogólapon kívül számos, bizonytalan számú c’-re hangolt acélhúrt és egy vastagabb, c-re hangolt sárgarézhurt, A hangsor ez: c d é f g á b c' d' é’ f g' á', A hangképzés úgy történik, hogy a tamburás a rovátkáit fogólap fölé szerelt húrokat vastagabb lúdtol- lal a fogólapra szorítja s ugyanakkor egy másik vékonyabb és hegyezett lúdtollal pengeti, hozzápengetve a fogólapon kívülálló húrokat is.

Nagyobb táncmulatságokon a zenét népi zenekarok szo\gáWa\.\á\í. Síterben egy kisebb vonós- és egy nagyobb fúvószenekar működik, A vonós zenekar, a ,,cigánybanda“ tagjai falubeli földmíves magyar emberek. Öt tagból áll: két ,,prímás“, két „kontrás“ és egy ,,bőgős“. Játékukban a városi cigánymuzsikusokat utánozzák, A fúvószenekar,