Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Oberding J. György: A bukovinai magyar népcsalád
r' 210 Dr. Oberding József György Máriavölgyön 40—50 család él. Itt a bukovinai magyarok zalame- gyei magyarokkal élnek együtt. A városba költözöttek Reginában és Hamiltonhan élnek nagyobb számban. Túlnyomó többségük mint gyári munkás keresi meg kenyerét. Reginában az ott élő többi magyarokkal Magyar Egyesületbe tömörültek. Az egyesület saját házában működik és élénk tevékenységet fejt ki. Hamiltont Kelet-Kanada magyar fővárosának is hivják. Száz család már polgárjogot nyert, de ezerre tehető azoknak a száma, akik a városban dolgoznak. A magyarok egész uccákat foglalnak el. Télen, a mezőgazdasági idénymunkák befejeztével, még vagy kétezer magyarral szaporodik a hamilloni magyarság száma. Nagyszámban élnek itt a bukovinai csángók is, természetesen teljesen elkeverve az ottani magyarsággal. Itt is van Magyar Egyesület, valamint Közművelődési Társaság és Nőegylet. Azok a magyarok, akik a farmokon élnek, jobban megtudják tartani magyarságukat, mint a városlakók. Vonatkozik ez különösen az új nemzedékre. A bevándorlók nehezen tanulnak meg angolul, erősebb bennük a faji összetartás. Gyermekeik azonban már angol iskolába járnak, szívesebben beszélnek angolul s azok, akik tovább tanulnak, hivatali és szellemiségi pályákon helyezkednek el, elvesznek a magyarság számára. Ez a természetes beolvadás folyamata, amely ellen alig lehet küzdeni. Abban az új környezetben, melyben a bukovinai csángók Kanadában élnek, régi életükből és életmódjukból nem sokat tudnak átmenteni, hiszen életkörülményeik gyökeresen megváltoztak. A farmerélet más, mint a falusi élet. A gazdálkodás új módja, melyet ott kell folytatniok, teljesen megváltoztatja felfogásukat és az új környezetben más lesz lelkibeállítottságuk is. Az egymásközötti érintkezés sokkal ritkább, mint a falusi életben s ez a közösségi érzés, a közös gondolkodásmód, a népi és szellemi hagyományok ápolásának és fenntartásának a rovására megy. Még nagyobb változáson megy át a városi munkás. Népi viseletét a városi ruhával cseréli fel, s ha igaz, hogy ruha teszi az embert, a városi ruhával megváltozik régi egyénisége is. Új ember lesz a falusiból, a polgáriasodás útjára lép. Különösen nagy hatással volt a bukovinai csángókra nézve az a hirtelen és hihetetlen változás, amit a városi munkás életmódja idézett elő bennük, „Akik oly sokszor nyelték le — írja László János — a moldvai bojárok alkalmazottainak vérigsértő „hazátlan" megjegyzéseit, akiknek oly sokszor csattogott a hátán a korbács, akik hónapokon keresztül csak száraz túrós-máiéval táplálkoztak és hónapokon keresztül nem cseréltek fehérneműt", most civilizált életet élnek. Nem is csoda, ha „falusi" mivoltuknak emlékeit igyekeznek mielőbb elfelejteni. Az egyesületeikben rendezett hazafias ünnepélyek ápolják ugyan a nemzeti érzést, de a népi kultúrát nem fejlesztik, Attól elszakadtak mindannyian, ahogy Amerika földjére tették a lábukat,'^ ^ A kanadai telepek társadalomrajzi adatait László JánosiöX és a Winnipeg-i M. Kir. Konzulátustól kaptam. Felhasználtam még Paizs Ödön: ,,Magyarok Kanadában'* című munkáját,
