Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Albrecth Dezső: A szellem kötelessége
256 Albrecht Dezső: A szellem kötelessége MAI ÉLETÜNK ZŰRZAVARÁT csak az újból hivatását vállaló szellem oszlathatná el. A magyarság egyetlen eszmei és gondolati tengely mellé kívánkozik s ha ezt nem a nemzeti szellem teremti meg, hanem idegenből kölcsönözzük, úgy a nemzeti géniuszt tesszük hajléktalanná és számüzötté. Már eddig is mulasztás történi abban, hogy nem igyekeztünk tisztázni azokat az alapelveket és erkölcsi normákat, melyek az egy tengely köré kristályosítást elvégezhették volna. Pedig ez nem lehetetlen és nem reménytelen feladat. Akik a külső példákat jobban figyelik, mint a magunk életét, riadoznak minden ilyen kísérlettől, mert féltik a magyarság egységét i pedig nincs igazuk. Két hónap alatt több energia pazarlódik el, mint amennyivel ezt meg lehetne valósítani. Mert egy ilyen tisztázás folytán éppen az ellenkezője derülne ki: t, i, hogy nincsenek olyan különbségek, melyek törést eredményezhetnének. A mai helyzet csak a bizalmatlanság eredménye, mert nincs irányító eszme, nincs elfogadott értékrend, amihez a különbségeket mérhetnénk; s ezért mindenki a magáét veszi annak és saját magától méri a távolságot. Ilyen értékelés alapján természetes, hogy meghatározhatatlan sorozata alakul a jó és kevésbbé jó magyaroknak. Ma mindenki azt bizonygatja, hogy ő az igazi jó magyar, egyedül ő jár helyes úton, holott a jó magyar számára nem lehet öröm, ha egyedül van ebben a mivoltában, A szabadelvű meg van győződve arról, hogy övé a helyes út és gyanúsan nézeget mindenkit, aki új nemzeti gondolatról beszél ; a vármegyei iskolán felnőtt magyar felforgatóknak tartja azokat, akik népi gondolatról beszélnek ; a népi gondolat hirdetői viszont elmaradottaknak az előbbieket és túlzásba hajlóknak a nemzeti gondolat híveit, A nemzeti gondolat hirdetői árnyalatok szerint oszlanak s mérik a különbséget egymás között, s végül említsük azokat, akik pár jelszót eltanulva mindenkit ki akarnak tudni a magyar közösségből, akinek nem ízlése szajkózni, hanem aki magatartásunknak ősi adottságoktól követelt formáját keresi. Ilyen körülmények közölt term.é- szetes, ha mindegyre furcsa csoportosulások, alkalmi szövetségek alakulnak, amelyekben a közösséget csak egy-egy jelszó jelenti és nem a komolyan átérzett és végső következményekig vallott egység, S az is természetes, hogy az emberek szívesen kapják fel a jelszavakat s ha véletlenül ketten egyet mondanak, azt gyorsan ostorrá fonják, hogy üssenek a harmadikon, A kisebbségi futam második köre türelmetlenül várja, idézi a szellemet, hogy megtérve bujdosásából újból irányítólag vállalja a. megsokasodott újszerű feladatokat, ALBRECHT DEZSŐ
