Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Albrecth Dezső: A szellem kötelessége
254 Albrecht Dezső berendezésüket és a demokrata hatalmak, hogy a versenyt tarthassák, kénytelen-kelletlen, egyre többet vesznek át tőlük, A harcmodort mindig a támadó fél diktálja s a védekezőknek maguknak is hasonulniok kell, át kell venniök az ellenfél módszereit, hogy sikeresen ellenállhassanak, S ez a háború nemcsak fegyerekkel folyik, sőt talán legkevésbbé éppen a fegyverekkel, hanem —- éppúgy mint a vallásháborúk idején — a szellem, a meggyőzés, a propaganda minden eszközével. Az ideológiai csendes háború eddig is folyt, most épp csak fegyverekbe is öltözött, S ez a harc nem múlik el nyom nélkül egyik fél felett sem. Nemcsak a fegyverek, hanem az ideoló- giáák is hatnak egymásra, kicserélődnek, átváltoznak, Thomas Mann évekkel ezelőtt már harcos humanizmusról beszélt, amit aligha tett volna, ha a humanizmus ma harc nélkül is virágozhatna, Hitler pedig a nemzetiszociálizmust csak úgy tudta uralomra juttatni, hogy elsajátitotta a baloldal harci módszereit. Sőt Anglia sem az ma már, ami volt, s a háború végén, ha sokáig tart, jobban fog hasonlítani berendezkedésében Németországhoz, mint régi mivoltához. Ez az átalakulás törvényszerű, s ha a háború eldőlése nem is érdekel, annál inkább kell számolnunk következményeivel. Elsősorban azzal, hogy a szép gondolatokat ma már csak erős ököllel lehet megvédeni, mert az emberi törvények helyett ma újból a természet törvénye nyer alkalmazást, mely elpusztítja a hitetleneket, a gyávákat, a gyengéket és a tehetetleneket. Másodsorban azzal, hogy az önmagának élő polgári életformának egyszer s mindenkorra vége : ma már az ember csak egy közösségben s egy közösségért élve érezheti és teheti magát emberré. Harmadsorban azzal, hogy ez a közösség nem lehet más, mint a családdá alakult nemzeti közösség, melynek — Tamási szavaival élve — címere a nép, A szellemnek, ha irányító akar maradni s nem akarja bevárni azt, hogy a közösség széles rétegei is bizalmatlanokká váljanak vele szemben, nem szabad álszemérembe esnie s nem szabad megrettennie attól, hogy azok, akik nem élték át a magyar történelmet s így nem ismerik a magyar szellem alkatára oly jellemző Bethlen Gábor-i jelmondatot: arte et marté, — a kemény magatartást szellemellenesnek fogják nyilvánítani. Ne bízza el magát túlságosan a szellem s ne higyje azt, hogy ha valahol megbicsakolja magát, a nemzet azért nem fog tovább haladni. Tovább fog haladni, csak nem fog reá hallgatni, s az eredmény épp az ellenkező lesz. Mert a diktatúra — mint Trócsányi György írja — éppen azt jelenti, hogy a szellem képviselőinek egyeteme elvesztette a becsületét, nem tartatnak méltóknak arra, hogy az ő munkásságuk szabad kifejtése segítségével vezettessenek a közügyek, A diktatúrát mindenütt az írástudók árulása vezette be, A szellemnek tehát, — ha önmaga árulójává nem kíván válni, — soha, egy pillanatra sem szabad az irányításról lemondania, és hogy ezt tehesse : nem állapíthat meg maga számára külön törvényeket, mint amelyek az összességre vonatkoznak, MA MÉG NINCS elháríthatatlan veszély, A szellem még őrzi és nem veszítette el becsületét. De látható,hogy — ha észrevétlenül is, — egyre vészit súlyából, A kisebbségi futam első körének élén a szel
