Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/2. szám - Parádi Ferenc: Népkönyvtáraink helyzete
Népkönyvtáraink helyzete 169 b) a terjesztés munkáját technikailag és anyagilag megszervezi (vásárlási kedvezmények, fizetési feltételek, gyűjtőakciók) könyvkezelési tanácsok) könyvszekrénykészítési pályázatok) a leg többet olvasók jutalmazása) stb.). in feladat: Tanulmányi és saftószerv létesítése Természetesen e tevékenységek egyikét sem lehet különvá lasztani a többitől, anélkül, hogy az az ügy, ártalmára ne lenne. Egy önálló s a terjesztői munkát tekintetbe nem vevő népi kiadó vállalat például nem tekinthető népnevelői szervnek) hanem csupán üzleti vállalkozásnak. Ugyanígy a könyvanyag kellő válogatása nélkül terjesztő szerv sem végezhet népnevelői munkát. Végeredményképpen s a legelső teendő a fentiek alapján a legsürgősebben megszervezendő népkönyvtárak anyagi alapjainak megteremtése) a következő lépés az eddigi összes hasonló tevékenységek egységének létrehozása. Ezzel egységes népkönyvtár-mozgalom születik) amely a jövőben létrejövő ilyenirányú tevékenységeket is magába foglalja. Végül az így összpontosított népkönyvtár-mozgalom bekapcsolható) sőt kapcsolandó valamely maradandó jellegű közművelődési szervezetünk kereteibe) amely a saját eszközeinek fölhasználásával szintén támogathatná a romániai magyarságnak ezt a mai helyzetben legfontosabb népnevelői tevékenységét, DR. PARÁDI FERENC Ä fenti tanulmány nem vállalkozik az erdélyi népkönyvek bírálatára — sem általánosságban, sem részletezően. Mielőtt még ezt a hiányt terjedelmesebb tanu'mányban pótolnánk, megjegyezzük, hogy távolról sem vagyunk megelégedettek az eddigi népkönyvtár-sorozatok szerkesztői munkájával. A népkönyvtár ugyanis termesz íténél fogva rendtze es népnevelői munkát hivatott betölteni. Ez a szerkesztőre kettős kötelességet ró: egyfelől a könyv tárgyának megválasztása föfeladata, másfelől a könyvnek, mint írásmönek elbírálása tartozik rá. A népkönyvtár-sorozatokat nem lehet ötletszerűen szerkeszteni, hanem a legsürgősebben szükséges kiadványoktól elindulva kell a kevésbbé szükségesek felé haladni. Temészetesen miként az élet, úgy az életre nevelő jó népkönyvtár is szerfölött változatos anyagában. Ámde ez a változatosság nem merülhet ki csak abban, hogy irodalmi müveket is iktassunk a tanító jellegű munkák közé. Egyébként is egyike a legkényesebb kérdéseknek, hogy melyek azok az ide alkalmas irolalmi müvek. Úgy véljük, hogy ebből a szempontból sem fogadhatunk el más ismérvet, mint az értéket. A népnevelőnek a veretes értéket kell keresnie és továbbadnia, a magyar és emberi szellem időtálló eredményeit, melyeknek már önmagukban is példáét ej ük van. Nem az a népnek való irodalmi alkotás, hol a döcögő sorok, az üres mondatok végül is orkö'csi tanulságba botlanak a nagy iró méltó müvei minden kegyes cifrázat nélkül példabeszédek s még az sem szükséges, hogy a válogatásban önkinzó kicsinyesség érvényesüljön. Az igazi érték önmagáért felel, s az irodalom és a művészet legszebb alkotásai, a tudomány eredményeinek legjava rendelkezésünkre áll, csak talmi értéket ne mondjunk időtállónak s idegen szempontok ne zavarjanak a válogatás munkájában.
