Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/2. szám - Parádi Ferenc: Népkönyvtáraink helyzete

NÉPKÖNYVTÁRAINK HELYZETE

A VILÁGHÁBORÚ műveltségromboló vonatkozásai nálunk még ma sincsenek földolgozvai a műveltségterjesztő intézmények életére gyakorolt bénító hatás történeti elemzése késik s így népkönyvtáraink helyzetének áttekintésekor meg kell elégednünk azzal a nehány szórványos számadattal, mely rendelkezésünkre áll. Pedig izgató kérdés, hogy milyen értékű az a művelődési folyamat, mely e jelentős népnevelő intézmények sorsfordulatával megszakad, a népi műveltség fejlődésében minő lehetőségek semmisültek meg. Szóval pótolhatatlan-e a veszteség, föl nem támasztható életmeg- nyilvánulások pusztultak-e el vagy csak a művelődést elősegítő vagyonállomány szenvedett kárt ? Errenézve alig v.an adatunk. Annyi tény, hogy a művelődést szo'gáló vagyon mérhetetlenül elapadt s ez a romlás bizonyára jelentékeny hatással volt magára a nagy munkával megindított művelődési folyamatra is. Az, hogy Csik megye tizenhárom népkönyvtárából tizenegy teljesen megsemmisült s hogy a megmaradtak vesztesége hasonló a csiktusnádi könyvtáréhoz, hol kétszázötvenegy kötetből mindössze húsz darab men- tődött meg, — érzékelteti: mekkora nehézséget teremtett a háború ezen a területen. A szórványos és megtépászott népkönyvtárak már képtelenek szerepüket betölteni s az igényeket kielégíteni, különösképpen alkalmatlanok az új szükségletek szolgálatára, arra, hogy az iskolánkívüli népnevelés munkájában érdemleges részt kérjenek s erőteljes tevékenységet fejthessenek ki. Romokban állanak, amikor a népi kultúra váraivá lehetnének.

Tatarozásról ezek szerint nem is lehetett szó. A kőnyvanyag jelentékeny része elveszett, a megmaradt rész is jobbára elavult. Mindent élőiről kellett kezdeni, nem a pótlás, hanem az új alkotás hivatása várta háború után megindult erdélyi magyar népkönyvtármozgalomra.

I.

IMMÁR KÉT ÉVTIZEDES népkönyvtár-mozgalmunk legutóbbi fölmérését Dr< Sulyok István végezte el 1929-ben („A magyar könyv Erdélyben“ c. tanulmány III. fejezete. Erdélyi Magyar Évkönyv 1918—1929, I. évf. 200—215. 1.), E kerek tíz év előtti tanulmány megyénként felsorolja a falusi népkönyvtárakat, szemlélteti az egyes vidékek népkönyvtár-akcióját, de hiányos annyiban, hogy nem különíti el a fölmérés idején működő s az akkorra már megszűnt könyvtárakat, pedig a valóban élő könyvtárak adatai nélkül nem ismerhetjük meg annak a könyvanyagnak még hozzávetőleges