Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/1. szám - Sáry István: A romániai szövetkezeti mozgalom
A romániai szövetkezeti mozgalom 15 vetkezetek által. Németországban a nyomasztó pénzügyi krízis megoldá.sára hitelszövetkezetek alakulnak ki, az angliai szövetkezeti mozgalomtól teljesen függetlenül. A mezőgazdasági-államokra jellemző tőkehiány szinte kényszerítette az embereket hitelszövetkezetek alakítására. Herman Sohultze Delitsch individualista szövetkezeteket létesít, városi önálló iparosok termelésének olcsóbbá t telére; F. Wilhelm Raiffeisen pedig a falusi lakosság körében terjeszti a szövetkezeti eszmét. Raiffeisen szövetkezeteinél a szociális elgondolás kerül előtérbe, ahol a tőkegyűjtés nem cél, csak eszköz, A szövetkezet nem törekszik saját töke gyűjtésére, mert a hangsúly az idegen tökén van és a tagok korlátlan és egyetemleges felelőségén, A szövetkezet igazgatását a tagok díjmentesen végzik, Németországban 1887-ben már 306 Sohultze-szövetkezet működik, ugyanannyi Raiffeisen-rendszerű. 1920-ban Németország területén 44.415 szövetkezeti egység van s ezek közül a hitelszövetkezetek száma 20.097. A szövetkezeti elmélet mint közgazdasági tan teljesen kidolgozva nincsen. Ha elfogadjuk W. Sombartnak azt a megállapitá- sátf hogy gazdasáig rerdszer az a gazdasági berendezkedést mód, melyet egy bizonyos szellemi irányzat ural, meghatározott technikája van s mely külsőleg bizonyos szervezeti formában nyilvánul meg, úgy a szövetkezeti mozgalom is gazdasági rendszer, mert szellemi alapja az önsegítés, technikai módszere és szervezete van. Ch. Gide szerint a szövetkezet olyan egyesülés, mely a kapitalista profit kikapcsolására törekszik. Albert Thomas bővebb meghatározást ad : a szövetkezet olyan társulása a munkásoknak (dolgozóknak), melynek jellege demokratikus, a nyitott kapuk rendszerét követi^ s mely bizonyos gardasági szükséglet kielégítésére törekszik, hogy tagjai gazdasági függetlenségét megerősítse. AntonelU közvetett utón határozza meg a szövetkezeteket: A kapitalista rendszerben a mutatkozó hasznot a tőkések tartják a kezükben, a szociálizmus a tőkés vállalkozó szerepét a kollektivitásra ruházza, szövetkezetről beszélünk akkor, amikor a vél. lalkozó szerepe sem nem a tőkésé, sem nem a kollektivitásé, hanem a munká soké. Tehát a szövetkezeti rendszerben a vállalkozó szerepe megváltozásával a profit megosztása is megváltozik. Szétosztása ugyan itt is egyénenként történik, de egyenes arányban a végzett szövetkezeti munkával. A szövetkezeti gazdasági redszerről pontos meghatározást adni nem lehet, de nem is föltétien szükség, jellemvonásaiból mutatkozik, hogy célja mindig gazdasági, még akkor is, ha más (társadalmi vagy nemzeti) eszme alapján működik. Az is minden vizsgálódás nélkül mgállapitható, hogy mindig több személy, illetve több gazdaság egyesül benne. A tagok mindig egy társadalmi csoporthoz tartoznak, mert csak így fejthetnek ki mindnyájuk számára eredményes munkát. A szövetkezet önálló jogi személy, mely tagjaitól független gazdasági életet él, tagjaival szemben nem törekszik nyereségre. További jellemvonása, hogy működési köre csak olyan lehet, mely a tag egyéni gazdaságát mintegy kiegészíti. Mivel célja nem haszongyüjtés, hanem segítés, a tagok szabad be- és kilépése nem korlátozható (nyitott kapuk rendszere), a tagok zárt köre azt jelentené, hogy az előnyöket nem akarnák * * A tagok száma nem határozható meg előre.
