Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/2. szám - Szabó Zoltán: Zrínyi magyarsága
Zrínyi magyarsága 139 Ule*mí<, bús hangjaid nem halotti zene — a jövendő lehet korod! “ Mi ez? Száchenyiben egy késői Zrínyi? Vagy Zrínyiben egy korai Széchenyi ? Azt hiízem : minkettőjükben az időfeletti magyar- Ennek az időfeletti magyarnak, aki nem fél a teljes valóságtól a helyzetismeretben és nem retten vissza a legteljesebb vakmerő ségtől a tervben, legfőbb arcvonásai már Zrinyiben kibomlanak. Arcán ott van már a nemzetsors személyes átélésének bélyege, e sajátos magyar stigma Tekintetében ott van a nagyszerű terv, a veszély fölé rajzolódó remény, melyben „dicsőségünk és megmaradásunk egyszerre vagyon“. Olvasván őt, valóban „magyarok közt", magyar tulajdonságok közt, magyar erények közt érzi magát az ember. S ha Ady kereste az „embert az embertelenségben“, mi Zrinyiben találhatjuk meg a magyart, A magyarkodás és magyartalanság korában. SZABÓ ZOLTÁN
