Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/2. szám - Incze Lajos: Korondi fazék
Koronái fazék 125 ban tört „bákasót“ (kovát, kvarcot) kell adnia. A festés az asz- szony dolga, egyéb kisegítő munka a gyermekekre marad. Ragaszkodnak is ehhez a munkamegosztáshoz. Az asszony előírás szerint elkészíti a festékeket és egy-egy nagyobb edénybe tölti. Veszi a szaruzókancsókaf’ és minden festékből megtölt egyet. Körülrakja magát a szükséges színeket tartalmazó kancsókkal és megkezdi a festést. Virágok, füzérek, rózsák, levelek, folyondárok, futó-minták kerülnek az edényre. Csodálatos, hogy a székely asz- szony egyszerre látja az egész mintát anélkül, hogy csak egy vonal is volna az edényen: először egy színt felrak egészen, aztán a másodikat, harmadikat, negye'diket, stb. (először minden mintának ugyanazt a részét). Van eset rá, hogy a mesterségben járatlan szemlélő csak a harmadik, negyedik festésnél fedezi fel a készülő mintát. Festés után az edényt ismét száradni hagyják. Egyidőben a mi piacainkat is elárasztotta a „rázott edény". Festése nem virágos, hanem szabálytalan hullámvonalakban körbe futó különböző színű, szélesebb vagy keskenyebb sávokból áll. Neve régi készítési módjáról maradt rá: az alapszínre több vastag színfoltot tettek, különféle festékeket öntöttek egymásmellé s ekkor az edényt jól megrázták, hogy a színek folyjanak egymásba. Ma ez is máskép készül. Udvarhelyi bádogosoktól ötös rekeszü pléh (estéköntőt vásárolnak, megtöltik az öt különböző színnel és hullámvonalban csorgatják az egyenesen forgatott edényre, főleg kancsókra és virágvázákra. Ilyenformán az edény készen áll és várja az égetést. Mivel minden kézművesnek nincs katlana is, megesik, hogy várni kell, míg a sok bérlő között emberünkre kerül a sor. Mintegy 500 darab különböző edényt égetnek egyszerre. Előre csak úgy 200 darabot raknak be a katlanba és „zsengelik" vastag fákkal kívülről hevítik. Zsengelés közben az edény színe fekete, Mikor az edényre cseppentett víz „cserszeg“, az edény többé nem törékeny, megbírja, hogy rárakják a többit is. A tüzet elhúzzák a katlan alól, berakják a többi edényt is. Mintegy 10 cm vastag fedőréteget raknak rá cserépdarabokból, hogy a további égetés során a hőség bent megrekedjen és a láng járja körül az edényeket. Mikor ez is elkészült, ismét tüzet adnak alája. Egyenletesen hevítik körülbelül 10 óra hosszat, míg az edény izzásba jön vagy — ahogy mondják — „fehér színt jádzik"- Ekkor a tüzet ismét elvonják alóla és hülni hagyják. Mikor a kéz már elszenvedheti, kiszedik az edényeket, ronggyal megtörülgetik a portól, bevonják fénymázzal, amitől piros színt kap. A fénymázazott edényeket újból visszarakják a katlanba, majd a portól megrostált cserépdarabokkal ismét betakarják. Megint tüzet tesznek alája, de ez alkalommal „langfával" (csak lángot adó vékony, száraz fával), hogy ne füstöljön- így tart, míg a máz megolvad, mint a zsír. Próba5 A szaruzókancsó gépolajzóhoz hasonló kis cserépedény, melynek kivezető csatornája végén lúdtoll van, hogy az edényt festés közben el ne karcoljp. Nevét onnan kapta, hogy a festéköntö kancsókat .régente szaruból gyártották, ugyancsak házilag.
