Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/2. szám - Györffy István: Az új magyar művelődés alapjai
Az új magyar művelődés alapjai 117 Az idegent nem lehet becsapni, mert ha vidékre megy, úgyis látni fogja szegénységünket és elmaradottságunkat. Meg kell emlitenem, hogy ilyen célzatosságot a románok sem, visznek be az ő Skanzenjükbe, mert ott is, mint más országban, múzeumi szakemberek kezében van a dolog. A NÉPRAJZI MŰEMLÉKEK MÁSIK, NEM KEVÉSBBÉ FONTOS és a Skanzennel szorosan összefüggő feladat a néprajzi műemlékek törzskönyvezése. Ma még azt sem tudjuk, hogy miféle népi műemlékeink vannak. Szükségesnek látnám a vidéki múzeumok bevonásával az országrész összes néprajzi műemlékét összeiratni és törzskönyvezni. Ez nem jelentené azt, hogy a múzeumok kötelesek volnának fenntartani azokat, csak arra ügyelnének, hogy engedélyük nélkül le ne bontsák. Ha a lebontást a tulajdonosok bejelentenék, akkor vagy megvenné az illető szabadtéri múzeum, vagy lefényképezés után kiadná a lebontási engedélyt. Ha a vidéki múzeumok mellett már létesültek szabadtéri múzeumok, akkor ott is el lehetne helyezni a kérdéses tárgyat. Általában ócska anyagárban meg lehet ezeket a régi épületeket kapni, Karcagon pl. ezelőtt 3 évvel egy szép és jókarban levő szélmalmot bontatott le egy ügyvéd, melyért 1200 pengő vételárat fizetett i most a még meglévőket is le akarja bontani, mert a bontás jó üzletnek bizonyult. Felesleges hangsúlyoznom, hogy milyen nagy érték az Alföldön egy ilyen népi műemlék, ahol a török világ a földszínéről minden építészeti emléket eltörölt, A szélmalom, melyet legjobb költőink sokszor megénekeltek, a legnagyobb mértékben hozzátartozik az Alföld tájképi szépségéhez. Ha a vadmadaraknak a Kis- balatonon és egyebütt „rezerváció“ kát készítünk (amit én is helyeslek), akkor a népi emlékeknek is rezervációkat kell készítenünk, mert a vadmadár, a vízi növényzet és más természeti szépség vagy ritkaság nem állhat közelebb hozzánk, mint a magyar nép pusztulásnak indult tudományos és művészi értékű hagyománya. A „GYÖNGYÖS BOKRÉTA“ ITT KELL MEGEMLÉKEZNEM a szellemi Skanzenről, a Gyöngyös Bokrétáról, melynek megvalósítását nyolc évvel ezelőtt én javasoltam Paulini Bélának, aki abban az időben azzal kísérletezett, hogy csákvári parasztokat tanított be népszínmű-játszásra, hogy pesti színpadon is felléphessenek. Én javasoltam, hogy a néppel elsősorban saját hagyományait kell előadatni, A Néprajzi Múzeum tisztviselői adták Paulini kezébe az első programot s vidéki munkatársaik, ismerőseik nevét, akiknek segítségével ezt a célt megvalósíthatta, így minden jogunk megvan reá, hogy kritikát gyakoroljunk felette.
