Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/2. szám - Györffy István: Az új magyar művelődés alapjai
100 Dr. Györffy István megkezdhetjük az iskolák, dalárdák s a rádió útján visszaadni a népnek az ősi magyar népdalt, melyet a népies műdal és a giccs majdnem teljesen kiszorított. 5. A tanító , tanítónő- és óvónőképző intézetek növendékei a a magyar paraszt- és népies műzenében teljes képzést kapjanak, hogy népzenei gyűjtésre is alkalmasak legyenek. Tananyagukat állomáshelyük népzenei anyagából kellene összegyűjteniök, s feladatuk volna állomáshelyük népi zeneszerszámait is összegyűjteni s az azokon való játszást növendékeiknek tanítani. 6. A magyar népzenét a magyar nyelvvel egyenlőjogú magyar nemzeti műveltség alappá kell nyilvánítanunk és minden olyan védelmet és gondoskodást meg kell neki adnunk, ami a magyar nyelvet megilleti. A NÉPI DRÁMA BÁR A Magyar nép rítus-eredetű alakoskodásai, játékai legnagyobbrészt már eltűntek, mégis nem látom reménytelennek a magyar népi színjátékok felélesztését, főleg, ha a magyar nép még élő alkalmakhoz kötött alakoskodásait, játékait összegyűjtjük s a magyar népi beszéd-, énekelés- és táncmódot, továbbá a népi kifejező mozgásokat tanulmányozzuk. Színházaink a múlt század közepén még sokkal magyarabbak voltak, mint ma. A népszínmű — különösen a nemzeti elnyomatás korában — virágzott, s ha bár ezek is csak annyiban voltak népszínművek, hogy parasztokról szóltak, de a középosztály irói Írták, színészei játszották — ugyancsak középosztálybelieknek s a paraszt olyan volt benne, amilyennek a középosztály látta vagy amilyennek gondolta, tagadhatatlan mégis, hogy ez az elgondolás jóindulatú volt. A paraszt azonban nem ismerte fel magát ben e, a játszás módja is idegen volt előtte, így a népszínmű nem lett szállo- mánnyá s a nép közt nem vert gyökeret. Később a magyar dráma lemondott a népszínművek ápolásáról és nemzetközivé vált. Színészeink úgy élnek, mozognak a magyar színpadon, mint akár Berlin ben vagy Párisban, Társadalmi drámáink nagy nemzetközi keresletnek örvendenek, ami annyit bizonyít, hogy a nemzetközi színházi kultúra igényeit a legnagyobb mértékban kielégítik. A legújabb időben egyik fiatal színész, Muharay Elemér, népi játékszínt alapított Budapesten, melyben népmeséket, népmondákat, népballadákat adat elő fiatal színészekkel, akiket igyekszik a nép drámai előadóstílusába belenevelni. Ezeket a rövid néphagyományokból színre alkalmazott egyfelvonásos játékokat a falura szánta azzal a céllal, hogy a paraszt fiatalság minden városi iskolázottság nélkül a maga természetes stílusában játsza, magáévá tegye, s a nép között felélessze vagy életre keltse a magyar paraszti drámát, melyből idővel kisarjadhat a népi-nemzeti magyar dráma.
