Hitel, 1938 (3. évfolyam, 4. szám)
1938 / 4. szám - Nagy Ödön: Szórvány és beolvadás
272 Nagy Ödön a) A szórványkérdés mai, legújabb története 1934-ben kezdődik. Ez év szeptemberében jelent meg Nagyenyeden a ref, lelkészek Baráti Szövetsége támogatásával egy tizenhat oldalas nyolcad- rétű füzetke. írója Földes Károly, mezőújlaki (Maros-megye) ref. lelkész, címe: Szórványmisszió. Jajszó a pusztuló szórványokból. Ez a kis füzet jelenti a mai szórványmozgalom kezdetét. írójának van a Mezőségen egy 56 lelkes anyaegyháza (egykor teljesen magyar falu), amelyhez nyolc szórvány, összesen 92 magyar család tartozik. Nagy odaadással kezdte meg munkáját az elrománosodott és magukra hagyott hívek között azzal, hogy a nyolc évszázados, de 40 éve rom-templomot főként két keze munkájával újra megépítette. A papilak földbesülyedt, nyergeshátu agyagépület volt, amelyben egészségtelen és veszélyes volt a lakás; úgy látjuk, hogy füzetét főként az új papilak építése érdekében írta meg. Egy elpusztult magyar településben a szórványok egyik típusát mutatja be a maga kiáltó és tetemrehivó borzalmasságában. Amolyan „elnémult harangok“-iéle írás az övé, de Rákosival ellentétben, és ez a legfontosabb, teljesen romantika mentes. Az ada'ok és tények megdönthetetlen logikájával kiált bele az alvó magyar lelkiismeretbe és hívja fel a szórványok iránti egyetemes megmozdulásra. Legfontosabb gondolata az a követelés, hogy a szórványok ügye nem lehet ezután is néhány kitett vezető megánügye, hanem az egész közösség legégetőbb, legsürgősebben megoldandó feladata- Egyesek önfeláldozó munkája mellé szervezett segítő közösség kell. Földest 1934/35-ben több nagy egyházközség hívja meg elő- előadásra, amelyeken leírhatatlan hatása volt. A ref. egyház nagy tömegekben élő hívei csodálkozással fedezték fel a szórványkérdést, mert addig nem sokat tudtak róla. Volt ugyan már azelőtt is érdeklődés a szórványok iránt, hiszen Nagy Sándor bukaresti lelkész az Egyházi Újságban az ókirálysági szórványok (regáti misz- szió) érdekében azelőtt már évekig agitált, de az Okirályság az erdélyiektől mégis csak távolabb állt, mint a Kolozsvár közvetlen közelében elterülő vidék, a Mezőség.^^ Az egyházi újságok, lelkészt értekezletek, egyházi szövetségek ettől fogva állandóan napirenden tartják a kérdést, noha a maga teljességében, szélességében még mindég nem ismeri senki. Megtörténik azonban a szórványmozgalom második nagy lépése t a kolozsvári Kiáltó Szó, a Tavaszy Sándor dr, szerkesztésében megjelenő egyháztársadalmi folyóirat, 1935 ben könyvet ad ki Szórványainkról címmel s a református egyház szórványkérdését behatóan ismerteti. Jelentőségét és célját a könyv előszava fejezi ki a legjobban : „Könyvünk nem meríti ki a kérdés egészét, ennek oka abban rejlik, hogy ez a könyv az első nagyobbszabásu kísérlet a romániai (ref.) egyház szórványaiban mutatkozó kérdések felvázolására. Nincsenek adatok a kezünkben arra, hogy egész egyház- kerületünk szórványkérdését rendszeresen elő tudjuk tárni. így az ** ** Feltűnő, de könnyen megmagyarázható, hogy a mozgalom élharcosai reformátusok. A Mezőség területein élő mag3'arság szinte egészében a református egyházhoz tartozik, s az ókirálysági kérdést pedig szintén a református egyház tette komoly problémává.
