Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae
162 Szabédí László latába a beteg társadalom, S mivel az egészséges egyén organizmusa a társadalmon túli közösség, a természet: föld, állatok, növények felé utal, az építésnek a faluból kell kiindulnia, ahol legteljesebben élheti életét az ember. „Ha valaki nem érzi magát sem betegnek, sem orvosnak, az mit csináljon ? Csupa rokonszenvből maga is fáj- tassa a tagjait, vagy ajánlja az orvosságokat ? Nem szabad neki, amennyire lehet, egészségesen lélekzenie és emésztenie, csak azért, mert valakik lázasak ?" A kapitalizmus bajainak orvoslására nem is keres gyógyszereket. Falura megy és megpróbálja megkeresni azokat a módokat, melyek segítségével felépülhet egy egészséges társadalom. Hangsúlyozzuk, a fejlődésnek, művelődésnek, az igények helyes gyarapodásának a barátja Balázs Ferenc. De azt akarja, hogy a társadalom fejlődése ne kerüljön ellentmondásba az egészséges maggal, a faluval, hanem idomuljon éppenséggel a falu életszükségleteihez (melyek egyre gyarapszanak — s hadd gyarapodjanak ! — de önkifejtés, nem pedig, mint ma, ostoba városmajmolás következtében. Hogy a városmajmolás mennyiben jogosult, azt ezúttal ne feszegessük). Építsen magának a falu fokozatosan ipart és kereskedelmet, de ne az áru-iparhoz hasonlót, mely a falut kizárólag, mint fogyasztási területet, mint piacot veszi tekintetbe. A piac ellen ! Ezért hive Balázs Ferenc a szövetkezeti eszmének. u azonban nem ismeri el a csupán értékesítő, fogyasztási, vagy akár termelő szövetkezetek létjogosultságát, mint egyszerűen csak nagyobb hasznot biztositó szervezetekét. A szövetkezetét 5 úgy tekinti (és olyannak akarja), mint egy egészséges életre kapatott közösség (ezért kikerülhetetlenül szükséges a munkát kicsi helyen kezdeni!) egészséges életéhez hozzásimuló, tár- sadalomalakitó szervet, A múltnak katonai, hűbéri, géptermelő kapitalista stb, rendszeren nyugvó társadalmaival szemben a jövő társadalmának látja ezt. Szövetkezeti rendszereken nyugvó társadalom. Rendszere tehát a kommunizmussal, fasizmussal stb. egyenrangú s ezekkel szemben az igazságot magának igénylő rendszer lép fel. Utópiának csak az Ítélheti, aki még nem tette magáévá a modern élettan alapelveit s nem hajlandó „tudományos‘‘-nak (óh, az a bizonyos babonásan „wissenschaftlich“ szocializmus I) elismerni a nem oki összefüggések felismerésén, hanem az organizmusok célszerűségeinek feltárásán alapuló ismereteket, melyekben kétségtelenül van valami nyugtalanítóan dinamikus és nyugtalanítóan gazdag sokszerűség, dogmaellenesség. Vagy, ha a szóhoz ragaszkodnak, azt kell mondanunk, hogy utópia nélkül nincs reform. Ezt különben oly gyakorlati szocialista és államférfiú is hangsúlyozta, mint az angol Mac Donald. Talán ezen a ponton ragadhatjuk meg leginkább azokat a szálakat, melyek lehetőséget nyújtanak az összehasonlításra Balázs Ferenc és a magyarországi új népi mozgalom reformerei között, (Féjáékra gondolok). A magyarországiak valamennyien parlamenti, vagy mondjuk Így i országos reformokat követelnek; azaz teljes erővel a legközelebbi, a közvetlen teendő minden gondjuk. Magatartásuk lényegében politikai magatartás, kissé a tizenkilencedik század első fele reform-hangulatának szellemében. Mindezt természetesen helyeseljük. Ámde sajátságos, hogy ez a népi mozgalom elvben feláldozza a fa-
