Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Mester Miklós: Nemzetiségi küzdelmek tanulságai
102 Dr. Mester Miklós IRREDENTIZMUS. A. 67-ES POLITIKA mentségéül azt szokták felhozni, hogy a nemzetiségeknek és elsősorban a románoknak azért nem lehetett engedményeket adni, mert az irredenta-mozgalmak megzavarták a békés együttműködést a magyarság és a nemzetiségek között. Viszont a románok azt állítják, hogy a román irrredentizmus, amely Romániában lábra kapott, a magyar nemzetiségi politikának volt az egyenes következménye. A lelkiismeretes magyar tudományra vár az a feladat, hogy a két álláspontot megvizsgálja és becsületesen levonja a következtetéseket. A magam részéről mindenesetre hibának tartom, hogy a 67 es kor nemzedékei később lépésről-lépésre megtagadták a nagy magyar klasszikus politikusok : Eötvös József és Deák Ferenc mérsékelt politikáját. Nagy kár volt az 1868, évi 44, (nemzetiségi) törvényt be nem tartani és tovább nem fejleszteni. Igaz, hogy a nemzetiségek már akkor többet követeltek, de azt hiszem, nem járok helytelen úton, amikor arra utalok, hogy az erdélyi magyarság sem vette tudomásul 1918'ban a gyulafehérvári határozatokat Kétségtelen, hogy az 1868. évi nemzetiségi törvény végrehajtása és továbbfejlesztése alapja lehetett volna egy komoly magyar-román együttműködésnek. Csodálatosképen ma a románság ugyanazt hangoztatja a gyulafehérvári határozatokról, amelyeknek betartása szintén alapja lehetne a magyar-román együttműködésnek, mint amit a duálizmus korának epigonjai hangoztattak a Deák'féle nemzetiségi törvényről: A történelemben a hibákat sokkal könnyebb utánozni, mint az erényeket. És ez a tétel teljes mértékben áll a mai nemzetiségi politikára is- Ha összehasonlítjuk a három kisantant-állam nemzetiségi politikáját, kétségtelenül megállapítható, hogy aránylag a legokosabb nemzetiségi politikát a csehek folytatják. Szerintem ebben igen nagy szerepe van annak a körülménynek, hogy a cseh nép a maga egészében évszázadokon keresztül kisebbségi életet élt és mint ilyen bőséges tapasztalatokkal vette át az államvezetést 1918-ban. Az sem véletlen, hogy az 1919- évi dec, 9-iki párisi kisébbségi szerződést a Bratianu kormány helyett erdélyi ember, Vaida Sándor kormánya volt hajlandó aláírni. Az erdélyi román kormányzó- tanácsot, amely Maniu elnöklete alatt 1919-ben az erdélyi nemzeti kérdés rendezéséül az 1868. évi 44. magyar törvénycikket vette alapul, szintén regáti kormányelnök, Avarescu tábornok, oszlatta fel. Igaz, hogy Avarescu kormányában egy-két erdélyi
