Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Bözödi György: Az erdélyi színjátszás
Í46 Bözödi György színháznak tulajdonkép, nálunk csak úgy van értelme és jelentősége mint kultúrintézménynek, ha kultúrát és műveltséget ad, márpedig elenyészően keveset nyújt ahhoz képest, amit várunk tőle és amit adhatna. Magyar művészetet és európai művészetet várunk a színjátszástói. Milyen magyar művészetet kaptunk az elmúlt évben ? A magyar drámairodalomnak egyetlen nagy alkotását sem adták elő- Elfelejtettük volna már, hogy van klasszikus magyar drámairodalom? Egy esztendőnek sem szabad eltelnie Kolozsváron a Bánk bán előadása nélkül, ismerjük azokat a nehézségeket, amelyekkel a színház küszködik és tudjuk, hogy nem éppen könnyű a helyzete. Azt is tudjuk, hogy könnyebb hangoztatni, mit kellene tenni és mi lenne ]obb, mint azt megvalósítani. De, gondoljuk, a színház is tudja, hogy nem elég az, amit az elmúlt évben a közönségnek nyújtott es nem veszi rosszindulatú bemutatásnak, vagy túlzásnak ezeket a sorokat, amelyek szigorúan az adatokra építve íródtak. Azok a nehézségek, amelyeket a színház légyőzhetétleneknek lát és amelyek miatt lemond az értékről, a művészi színvonalról a közönség Ízlésének érdekében, nem legyözhetetlenek. A közönségnek ma tetszenek a könnyű darabok, elsősorban az operettek. De miért tetszenek ? Mert hozzászokott ezekhez, ránevelték. Van egy nemzedék, amely már az operett világában nőtt fel és a színpad a könnyű darabokat, a semmitmondó, üres szórakozást jelenti számára. Ha más darab van műsoron, ez eltérést, rendkívüliséget jelent, amely ízlésével nem egyezik és így el sem megy a színházba. Ez az öntudatlan és kultúra nélküli réteg jelenti ma a közönség legnagyobb részét. Az öntudatos és képzett embereknél pedig egy másik nehézségbe ütközik a színház, itt már réte- geződések és csoportosulások alakulnak ki, mintegy világnézeti alapon- Igaz, hogy ez a rétegeződés nem olyan tiszta és nem olyan nagymértékű nálunk, az erdélyi magyarság körében, mint Európában általában. A mi színházunkra az a nehézség hárul, hogy egyedül kell kielégítenie mindezeket a csoportokat, akkor,amikor a nyugati városokban már mindenegyes csoportnak, minden társadalmi rétegnek megvan a maga külön színháza és drámairodalma. Munkásszínházak, polgári színházak külön-külön működnek hozva a maguk mondanivalóit, mert a színház pa is éppen úgy társadalmi jelenség, mint a görög tragédiák idejében volt. És különváltak a tiszta művészetet szolgáló színházak is, amelyeknek nagyobb országokban szintén megvan a maguk közönségük, kellő irodalmi műveltséggel, hogy a művészi alkotásokat elsősorban magáért a művészetért tudja élvezni. Az erdélyi magyarság körében is megvan mindezeknek a csoportoknak a halvány árnyalata, amelyek mind más és más műsort kivánnak és elégedetlenek a mai színházzal. Ez érezteti hatását abban is, ha a közönség jelen van a színházban, abban is, ha nincs jelen. A TÁRSADALMI RÉTEGEZŐDÉS nálunk nem jelent szigorúan elhatárolódott, vagy éppen egymással szemben álló osztályokat- Az a különbség is, amely észlelhető volt, lassanként el
