Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Balogh Jolán: Magyar mecénások Transylvániában
130 Dr. Balogh Jolán tanúságot tett, mint Bethlen János, aki a bonyhai kastélyra azt íratta (1675), hogy „vízkórságtól, öregségtől gyötrötten, de reménységét Istenbe vetvén“ építtette (hydropisi seniogue languens spe tarnen in Deo sita). A bethleni Bethlen család egy másik kiváló tagja, Ferenc, keresdi kastélyát hasonlóképen melegen zengő szavakkal ajánlotta Isten kegyelmébe t „Legyen a szent Isten e háznak oltalma, ellensége ellen győzhetlen Bethlen vára, minden veszedelmét fordítsa áldásra, az benne lakóknak bőséges hasznokra“. Az egyszerű falusi magyar és székely házak felirataiban ugyanez az erős és alázatos hit szólal meg, az újra és újra ismétlődő szavak t „Isten segedelméből építette... “ szűnni nem akaró, hálaadó zsolozsmaként hangzanak. Gyakoriak az épületeken az életbölcsességet tartalmazó vagy erkölcsi jelmondatok is. „Honesta fama aeternum patrimonium“ (1648) olvashatjuk a keresdi kastély kápolnaajtaján, a bólyai kastélyon pedig a családi tűzhely mélységes szeretetéről tanúskodó tömör jelmondatot: „Huic vivo huic morior cetero curo nihil“ (1791). Az erdélyi gondolkodásra nem kevésbbé jellemző vonás, hogy az építési feliratok, legyenek azok akár díszes kastélyon, akár falusi faházon, mindig feljegyzik, hogy a ház ura feleségével együtt építette családi hajlékukat. A kúria, a családi ház szeretete egyben bőséges lehetőségeket adott a művészetpártolásra a lakosság minden rétegében. Közismert, hogy az erdélyi magyarság kúriáit, illetőleg falusi házait mily gonddal, szeretettel és mennyi ízléssel, művészi érzékkel ékesítette (faragott kapuk, tornácok, házhomlokzatok, stb), azokban mennyi művészi berendezési tárgyat halmozott fel. A vallásos buzgalom természetesen még nagyobb erővel mutatkozott meg a templomépítkezésekben. A falusi templomok jórésze most is földesúri áldozatkészségből épült, mint a középkorban. A változás csak annyi, hogy most a templomépítő főranguak között igen sok asszony szerepe], akik részben férjeikkel együtt tevékenykedtek, részben önállóan építkeztek, mint Thoroczkai Judith, Serédi Zsófia, Bornemissza Kata, Keserű Zsófia, stb.^ Közülük Bethlen Kata emelkedik ki. Ő építtette a fogarasi református templomot oly nagy gonddal és szeretettel, hogy ma is elmondhatjuk róla saját szavaival! „Valaki megnézi; mindennek egész contentuma vagyon benne“. Bethlen Kata mély hivatástudatát, tettvágyát ismét saját szavaival jellemezhetjük a legjobban, azokkal a sorokkal, amelyeket akkor írt, amidőn a fogarasi eklézsia női mivoltát kicsinylette i „Bizonyos, hogy én főkurátor nem vagyok.... de reám is bízatott.... ez az elementáris erő, amely nélkül semmiféle téren e világon alkotni, tenni nem lehet“. 1 Az asszonyok az irodalom pártfogásában is résztvettek. Már 1526-ban Nyujtódi András ferences szerzetes „szerető buga“, Nynjtódi Judit, tövisi be- gina számára fordította le az ószövetségi Judit könyvét, hogy „ne lennél az te celládban az te szentednek könyve nélkül“. Egy századdal később Kolosi Török István Bethlen Ferencné Kemény Katának ajánlotta „Az Asszony! Nemnek Nemességéről, méltóságáról és ditsiretiröl szóló Eythmusok“. at (1633 körül). 1669-ben pedig Nadányi János Bornemissza Anna fejedelemasszony parancsára foi'dította le Mizald Antal latin kertészeti munkáját: „Kerti dolgoknak leírása“ címmel.
