Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 4. szám - Juhász István: Az új értelmű román nacionálizmus
302 Juhász istván tént beőzönlését egy csalárd utakon előretörő új honfoglalásnak mondja, amelynek végső célja Románia északkeleti, keleti és délkeleti részein egy új zsidó hazának a megalapítása. E politikai elmélet szerint Romániában ma nem a hivatalosan kimutatott 900.000, hanem másfél-kétmillió zsidó él. Ez a zsidó betelepedési amely fokozatosan húzódott északról délre, Csernovicból kiindulva le Turnu-Severinigi a legrendszeresebb és a legborzasztóbb támadási amely a románságot valaha is csak érte s amely támadás ellen a románság mai napig nem gondolt a védekezésre. A zsidóság rendre kezébe kerítette a román kisipart és kiskereske- delmeti majd a nagyipart és a nagykereskedelmeti valamint a szellemi szabadpályákat is, s így a román középosztályt a szó szoros értelmében kiirtottál judaizálta. Ennek pedig a nemzeti társadalomra nézve az a káros következményei hogy így elszigeteli a nemzet vezetőrétegét és megakadályozza annak a regenerálódását ; más oldalról pedig kénye-kedve szerint sülyeszti le új-jobbágy sorsba a földmíves réteget. A zsidóság a nemzeti- ősi föld elidegenedésének a veszélyét és a városok ténylegesi befejezett elidegenedését jelenti Romániában. A városok megszállása pedig a román élet gazdasági és kulturális gócainak a zsidók általi birtokba vételéhezi a nemzet gazdasági és közművelődési életének a zsidók javára való kamatoztatásához vezetett. A zsidókérdésneki Cuza professzor tanítása szerinti egy megoldása van s annak a természeti törvénynek a helyreállításai amelyet a zsidóság mai életformája megbont. Természeti törvény aZ| hogy minden nemzet élete egy meghatározott nemzeti földöni egy nemzeti hazában nyerje meg a kiteljesedését. A zsidóságnak azonban ma nincs hazájai tehát adni kell neki. Ki kell telepíteni a zsidóságot Romániából egy olyan földterületrei amelyet a zsidóság a magáénak tekinthet. A DEMOKRÁCIA ELLENI KÜZDELEMRE a vasgárdát a zsidó kérdésben elfoglalt álláspontja vezeti el. Keresi azokati akiknek — mint a nép választott vezetőinek, képviselőinek — meg kellene lát- niok ezeket az égető veszedelmeket s vezetniök kellene a védekezést. Örállók helyett azonban megvesztegetett politikusokat talál. Küzdelme így nemcsak a zsidók ellen, hanem a meglevő összes pártok és politikusok ellen, magának a politiciánizmusnak a jelensége ellen irányul. A politiciánizmus nem program, hanem lelkűiét, mely képes a legkülönbözőbb pártprogramok ruháját magára ölteni, de azért mindegyikben ugyanaz marad, a lényeg pedig s önzés, mely fölébe helyezkedik minden országos és nemzeti érdeknek. „A politikusok világa luxusban, állandó mulatozásban és csúf erkölcstelenségben él egy nyomorgó és demoralizált nép országában“. A vasgárda demokrácía-ellenessége abból alakul ki, hogy meglátják, hogy ha a helyzeten segíteni akarnak, nem elég, ha csak személyek vagy pártok ellen küzdenek, magát a rendszert
