Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 4. szám - Juhász István: Az új értelmű román nacionálizmus
296 Juhász Isive biban feloldva és megnemesedve látja. Nichifor Crainic ezt a gondolatot viszi tovább és építi rá a társadalmi és nemzeti kérdésben elfoglalt álláspontját: „Az egyház ez átfogó hierárchikus rendszerében való élet a szeretet egységében való élet. Az ortodoxia egyforma módon öleli magához az embereket természeti adottságaikra és tehetségükre való tekintet nélkül. Nem ismer el társadalmi osztályokat vagy kiváltságolt csoportokat. Más vallásos alakulatoknak az a hibája, hogy csak bizonyos társadalmi osztályokra támaszkodnak, idegen az ortodoxiától. A kommunisták, valamint Krisztus megveszekedett ellenségei, mint amilyenek a zsidók is, azt állítják, hogy az ortodoxia tartja fenn a kapitálista burzsoáziát. Hogy mennyire alaptalan ez az állítás, azt bizonyítja ama tény is, hogy keresztyén tőkés polgárosztály nem nagyon létezik, A pénzintézeti, ipari és kereskedelmi tőke Romániában legnagyobb részt a zsidók és az ortodox egyháztól idegen hitűek kezében van, S azok a kevesek közülünk, akiket kapitálista burzsoáknak lehet tekinteni, ahhoz a politikai alakulathoz tartoznak, amelyik az egyház legnagyobb ellenségének lenni bizonyította magát, amikor szekularizálta azokat a birtokokat, amelyekből az egyház önmagát fenntartotta. Ha az egyháznak valamelyik, úgynevezett társadalmi osztály mellé ki kell állania, úgy ortodox szellemének megfelelően éppen az a ,,prole- táriátus“ lesz az, amelyet az ördög fiai eltévelyítettek és az egyház ellenségévé tettek. Ugyanilyen időszerű és ugyanilyen rosszul értelmezett kérdés az ortodoxia és a nacionálizmus viszonyának a kérdése. Igaz az. hogy Krisztus egyházában ,,nincs görög és nincs zsidó“, mivel a föld minden népei számára van hely a kozmikus arányú szervezetben. De vájjon e lelki univerzálitás megszünteti-e a természeti formák sajátosságát, amelyet az élet a maga végtelen változatosságában mutat. Ha elfogadjuk azt, hogy az ortodoxia szellemi egyetemessége a teremtett rend birodalmának az uniformi- zálódását jelenti, akkor azt kellene hinnünk, hogy az Isten, aki a világot változatosságban teremtette és minden egyes dolgot külön képességgel ruházott fel, most a saját alkotása ellen fordult. Ennek a feltételezése azonban lehetetlenség. Az ortodoxia a lélekben való egységre tör, de ennek a megvalósítására a természetben adott sokféleségből indul el. Az Úr tanítványai, akik megindultak az apostolság útján, nem gondoltak arra, hogy a nemzeteket leszorítsák egy valamilyen eszperantó használatára, hanem Isten kegyelme erőt adott nekik arra, hogy minden nép számára a maga nyelvén prédikáljanak, A katolicizmus, mely különböző népek számára az egy és ugyanazon latin nyelv használatát írja elő, nem veszi tekintetbe a Lélek kitöltetésének csodáját. Az ortodoxia alárendeli magát e csoda jelentésének, tiszteletben tartva minden egyes népnek a nyelvét és etnikai sajátosságát, A nemzetek tehát a teremtett természetnek egymástól különböző egységei s mint ilyenek vesznek részt az egyház hierárchikus szervezetében, Aeropagita Dionisios az angyalok munkaköréről beszélve, arra tanít, hogy minden városnak és minden nemzetnek megvan
