Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 4. szám - Juhász István: Az új értelmű román nacionálizmus
290 Juhász István mást) tanulják meg tehát egymást szeretni és egymást segíteni, mint ugyanazon test szervei. 6. A másnyelvű és másvollású állampolgárok — miután a törvénytelenül megszerzett állampolgárságok felülvizsgáltatnak — törvényes bánásmódban fognak részesülni és támogattatni fognak a haladásra irányuló törekvéseikben, egyben azonban ellen is őriztetnek, hogy ne károsítsák meg semmivel sem a román népet. Tisztelve minden állampolgár jogait s politikai existenciánknak ntm- zeti jelleget és szervezetet fogunk adni. 7. Hogy ezt a munkát a nemzet és a román állam megszilárdulásának az érdekében elvégezhessük, szükségünk van a nemzet és az ország minden fiának békéjére, jó egyetértésére és testvériességére, hogy a nemzet és az ország minden fia egy legyen a törvény, az uralkodó és az állam monárchikus formájának tisz- telésében." A ROMÁN EGYHÁZ jelen kíván lenni népe életének az eseményeiben, és pedig a maga tanácsaival és útmutatásával. A második szinódusi határozat, amelyikre itten hivatkoznunk kell, még világosabban mutatja, hogy milyen határozott módon igényli magának az egyház ezt az irányító szerepet — nemcsak az egyetemes érvényű elvek általánosságában, hanem az egyes konkrét társadalmi, közéleti, politikai kérdésekben is. A második határozat^ 1937 március 11.-én bocsáttatott ki s a román egyháznak a szabadkőmívesség elleni állásfoglalását tartalmazza. A liberálizmus szellemi és társadalmi örökségét felszámoló korunk a szabadkőmívesség alkonyát jelenti. Történeti egyházak és nacionális mozgalmak egyaránt kimondták halálos ítéletét. Ez a szinódusi nyilatkozat azonban nemcsak puszta kortünet, hanem az új értelmű, keresztyén vallásos hitű román nacionálizmusnak egyik leghatalmasabb dokumentuma. A határozat első öt pontja egyházi-teológiai szempontok alatt bírálja a szabadkőmívességet. Azonban ezen túlmegy és a román egyház nacionális hivatásának tudatában és érvényesítéseképpen egyházi mivoltában, társadalmi és nemzeti szempontok alatt is foglalkozik a szabadkőmívesség kritikájával. ,,A felsorolt vallási okokon kívül az egyház szociális természetű indokokat is tekintetbe vesz, amikor megkezdi harcát a szabadkőmívesség ellen. A szabadkőmívesség állandó erjesztő és a társadalmi rend titkos aláaknázója az által, hogy az állam hivatalnokait, a tiszteket eszközeivé teszi s oly tekintélynek rendeli alá őket, amely külömbözik a társadalmi rendet látható módon képviselő tekintélytől. Olyan tényezők eszközévé teszi őket, melyeket még ők maguk nem ismernek és kényszeríti, hogy ismeretlen politikai célokért és eszmékért küzdjenek. Kétszínű, háttérből folytatott harc ez, mely az állam életének és a közrendnek a biztonságát veszélyezteti. Harc, mely a hazugságra és a sötétségre támaszkodik. A 1 Revista Teologíca, Nagyszeben, 1937, 4. szám, 162—164. 1,
