Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 4. szám - Vita Sándor: A Székelyföld önellátása
A Székelyföld önellátása 283 a gazdasági életet és rendelkezni is tudnak a termelt javak felett. A szervezetek alapjai megvannak ; további felépítésük, a gazdasági átalakulásban vállalt szerepük eredményessége attól függ, mennyire tudják a kistermelőket erejük tudatára ébreszteni és az átalakítás öntudatos munkásaivá tenni. 2. A mezőgazdaság racionálizálását nagy mértékben segítheti elő az iparosítás is. A nyugati államokban a mezőgazdaság arra törekszik, hogy az elelmiszertermelés mellett főként az ipart lássa el nyersanyagokkal. A Székelyföld iparfejlesztése sem lehet ötletszerű, hanem elsősorban a mezőgazdaság által nyújtott lehetőségekhez kell alkalmazkoduia: cél, hogy a Székelyföld nyersanyagjai elsősorban a Székelyföldön kerüljenek feldolgozásra. A nyersanyagtermeléssel kapcsolatban természetes, hogy elsősorban a faiparra kell gondolnunk, mint amely iparágnak a természeti adottságok és a lakosság hajlamai miatt a legtermészetesebb fejlődési lehetőségek kínálkoznak. De iparvállalatok létesítése másfelől arra is lehetőséget ad, hogy a mezőgazdasági termelést jövedelmezőbb növények meghonosításával bővítsük és hogy mező- gazdasági termelésünk jelentős részét ipari feldolgozás által hasznosítsuk. Csak egy példát említünk fel: a kender- és lentermelést s feldolgozást A lentermelés fokozására újabban nálunk is nagy erőfeszítéseket tesznek, állami segítséggel két nagy lenfeidolgozó üzemet építenek fel és a lentermeíést államilag segítik elő. A Székelyföld jelentős része igen alkalmas lentermelésre (Gyergyó, Alcsík, Kovászna vidéke, stb), s ha a feldolgozás és értékesítés biztosítva volna, a lentermelés komoly jövedelemfokozást jelenthetne. Utaltunk az előzőkben arra is, hogy a gyapjútermelés sem fedezi a feldolgozás szükségleteit. A fejlődőben lévő székely szövőiparnak nyersanyaggal való ellátása a székely mezőgazdaság és állattenyésztés feladata. Számos más példát is emlegethetnénk, azonban egy a lényeg : erre az iparfejlesztésre halaszthatatlan szükségünk van,éspedig azért, mert a mezőgazdasági termelést jövedelmezőbb irányba kell terelnünk, a mezőgazdaság által nyújtott nyersanyagok feldolgozásával a Székelyföldet gazdaságilag lehetőleg függetlenítenünk, önellátását előmozdítanunk kell s azért, hogy a mezőgazdaság által nem hasznosítható munkaerőket foglalkoztathassuk. Természetesen arra nem szabad gondolnunk, hogy az egész, eddig kivándorolni kényszerült mezőgazdasági lakosság az iparban elhelyezkedést találhat. Tekintetbe kell vennünk, hogy a három székely megye természetes szaporulata 1920 és 1930 között 49,339 lelket tett ki, a tényleges szaporulat viszont csak 16,073 lélek volt, tehát 33,266 ember vándorolt ki 10 év alatt erről a területről Évente tehát 5,000 újabb, megélhetést kereső lélekre lehet számítani, akiknek csak kisebb részét foglalkoztathatja a mezőgazdaság. Sajnos, ma nehezen képz .lhelő el, hogy az eddig elvándorlásra kényszerülő népfelesleget, évente mintegy 3.300 egyént, az ipar fel tudna venni. Ha azonban ennek a néprétegnek csak egy kisebb töredéke legalább az otthonában kialakuló ipar segítségével ke
