Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Kéki Béla: Metamorphosis Transylvaniae
244 Kéki Béla nem ítélhetjük, mert a kormány új névtörvénye s a jobboldali pártok programmja szerint Romániában is, mint Európaszerte, a XIX század nemzetiségi politikáját jellemző beolvasztási elvet a Harmadik Birodalom beolvadást kizáró, disszimilációs irányzata kezdi fölváltani. Igaz, ebben sem bizhatunk, ha tekintetbe vesszük, hogy itt a székelyek „visszarománosítása" a hangos jelszó. Azonban közelebbről vizsgálva e kérdést, tisztázásra szorul, hogy valóban beolvadásról kell-e itt beszélnünk, vagy másegyébről. Ugyanis a nemzetiségi beolvadásnak két kiküszöbölhetetlen föltétele van: az érzelmi közösség és a nyelvtudás, E kényszerű beolvadás legtöbb esetében érzelmi összeforrottságról és nyelvtudásról aligha beszélhetünk, ha pedig egyik próbát sem állja ki, nem több ez társadalmi mimikrinél. De ez sem mentségül, sem vigasztalásul nem szolgálhat, nem fedheti el a tények erkölcsi hátterét. Már pedig a nemzettagadás gyakoribb előfordulása nyilt törésre mutat a nemzet erkölcsi erőiben s ez a törés veszedelmes szakadékká tágulhat. Mondanunk sem kellene, annyira kétségtelen, hogy ebben a kérdésben vezető rétegünk nem háríthat el magától minden felelősséget, NÉPÜNK LELKI és szellemi világának másik nagyhorderejű kérdése ősi műveltségével kapcsolatos, A nyugati parasztkultúrák sorsa elérte a magyart is Már a multszázadi gyűjtők, Kriza és Erdélyi János, az ősi szellemiség halódásáról, veszendő állapotáról panaszkodtak. Bartókot és Kodályt is a menteni akarás szenvedélye serkentette. Ma pedig Tárd és Kemse kutatói arról tudósítanak, hogy a régi hagyományok kiveszőfélben vannak, szétron- csolódott a népi kultúra sok-sok eleme. Azonban nyelvföldrajzi jelenségek azt bizonyítják, hogy a végeken, a népközösség szélső pontjain, hosszabbéletüek a népszokások s a népköltészet gazdagsága. Amint Ortutay írja: „félreeső, nehezebben megközelíthető szigetek, hegyi tájak őrködhettek legzavartalanabbul az élő hagyomány fölött... S Transylvánia, a székelység hű őrök voltak" ® Bérces tájain, ősi életformái közt a székelység valóban a legérintetlenebbül őrzött meg temérdek néprajzi értéket a festékes szőnyegektől a népballadákig. De a világháború végzetesen bomlasztó hatása Transylvániát sem kimélte meg, Ha vannak is eldugott, zártabb vidékek, ahol él még a régi hiedelem és mesevilág, ahol a faragás, építkezés régi gyakorlata nem pusztult ki, ezek ellenére nagyjában Balázs Ferenc székelyeinek a magatartása jellemző: „Bekövetkezett az idő, amikor a magyart a gyári egyformaság, a lélek nélküli város lélek nélküli utánzása, a ,,parasztinak" kínos szégyenlése annyira kiforgatta természetéből, hogy amikor elébe mutatnak egy hamisítatlan, ősi és népi magyarsága épülettervet, borzadva felkiált; nekünk fatornyos templom nem kell". ^ Fájdalmas a kultúra bomlása akár az Ormánságból, akár a Tiszahátról, vagy az Olt mentéről érkezik is a híre. De nem egyforma veszélyeket rejt magában. Magyarországon a sülyedő népi szellemiség helyébe a *> Buday—Ortutay ; Székely népballadák. 20. 1. 7 Balázs Ferenc; A rög alatt. 158. 1,
