Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)

1936 / 3. szám - Szabó Zoltán: A társadalomkutatás célja

A TÁRSADALOMKUTATÁS CELJA

TÁRSADALOMKUTATÁS .,. hogy mit akar ez az egyszerű, kissé ridegen és nagyon tárgyilagosan hangzó szó és mit sejttet a szó mögé húzódó fogalom, meglehetősen nehéz kategórikusan kifejezni, A valamit, ami a szó mögé rejtőzik, nevezhetjük szociográfiának is, valóságkútatásnak is. Végső értelmében megalkuvás és félelem nélküli tájékozódást jelent, azt, hogy az értelem kibúvás és habozás nélkül aláveti magát a valóságnak, a meghatározó és parancsot adó tényeknek. Kiszolgáltatottságot jelent és szolgálatot, világgá kiáltott szorongást, hűséget a problémákhoz és hűtlenséget az elméletek elsősége iránt. Kegyetlen tárgyilagosságot, mely alig fertőzi magát látást befolyásoló és szempontokat előre meghatározó elvekkel. Fegyelmezettséget, mely fegyelmezőjéül nem az ideológiát, hanem a tényeket ismeri, Á szó: szociográfia önmagában és eredeti értelmében tudományt jelent, ahogyan ma megjelenik a köz- tudatban, inkább magatartást. Magatartást nagy kérdéseinkkel szemben, stílust a problémák fölvázolásában, inkább embert, mint elméletet. A szó a valóság megismerését és ezen keresztül a valóságon való változtatás szolgálatát jelenti. Ezt a szolgálatot lehet teljesíteni tudománnyal és lehet írásművészettel. De lehet teljesíteni egyszerűen azzal is, hogy megnyitjuk a szemünket a valóság számára, ha nem is az a célunk mellette, hogy a másokét is megnyissuk, Végső formában a társadalomkutatás, illetve a társadalommegismerés nem írói, vagy tudományos műfaj, hanem célszerű tett, cselekedet a közvéleményalakításért. Hangsúlyozni kell, hogy elsősorban tett, a műfaj csak másodrendű kérdés; bizonyos naivitásra mutat, ha az, aki rögtön segíteni próbál egy falun, elítéli azt, aki csak feltárja a falu állapotát és megjeleníti sokak számára, rögtöni és a jótékonyság értelmében vett segítés szándéka nélkül. Ugyanígy naivság elítélni a tudomány oldaláról a hatást céltudatosan kereső írói megjelenítést, vagy az író oldaláról a hatással nem törődő, de alaposan részletező és módszeresen aggályoskodó tudományos feldolgozást. Kis túlzással azt lehetne mondani; társadalomkutatás alig van, de van író, tudós, orvos, aki társadalomkutató. És van műkedvelő, akit ugyanazok a rugók mozgatnak, mint azokat, akiknek birtokában van a kifejezés készsége, vagy a tudományok módszerei. Csak éppen nem ér el olyan eredményt.

RÖGESZME és problémákon való csökönyös rágódás-e, forma- keresés-e, vagv kínzóan tárgyilagos állásfoglalás mindez ? A beteg önkínzó tudásvágya-e, mellyel saját betegségét kutatja ? Tudomány, vagy összekapkodott tudás, mellyel a beteg utolsó óráiban tájéko-