Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Vita Zsigmond: Nemzeti hivatástudat irodalmunkban
190 Vita Zsigmond fedeznie, hogy a magyar életnek ismét megtaláljuk az értelmét, A transylvániai magyar hivatástudatnak a védekezés szolgálatába kellett állania és ennek érdekében felébresztenie és egy gondolatban összeforrasztva egységesen ellenállóvá tennie a nemzeti életerőt, Egy ilyen, a védekezést és a puszta életet szolgáló hivatás- tudat eszményi elgondolásokból indult ki, a szellemi erőkben való feltétlen hitre alapozta az életet és remélte az egységes transylván szellem kialakulását. Ha a transylvániai magyarság az eddig ismert valóság elvesztése miatt az örök lelki javakhoz menekült, az irodalomra hárult a nagy feladat: a megmaradt szellemi kincsekbe kapaszkodva, az örök transylván hivatást kiépíteni. Az irodalmat még a hivatástudat indította és növelte meg, amely az írótól és az irodalomtól várta az egész nemzeti élet irányítását és megmentését, életben tartását is egyben. Ez a hit az indulásnak sok mozzanatát megmagyarázza, de ebben a formában nem maradhatott meg és a transylván írót nem igazolta a következő időre is, A nemzet gondolkozását, sorsával való küzdelmeit irodalmában fejezi ki, A transylvániai irodalom is egy nemzettöredék hivatástudata kialakulásának és kötelességkeresésének útját vetíti elénk. Hogy a transylvániai magyarság szembeszállt a sorsával, új életéhez új célokat és hivatástudatot keresett, azt önmagában bizonyítja szellemi életének, irodalmának kifejlődése, de annak belső erejét és eredményét nem mérheti le. Az irodalom felébredése az irányító eszmére való szomjas áhítozást támaszt, de tudott-e ez az irodalom olyan eszmét kitermelni, amely egységgé kapcsolja össze a lelkeket és a bennük szunnyadó akaratot tömegeket lendítő erővé formálja ? Aligha tudott és ez a hatása is csak csökkenőben van az első, forrongó küzdelmeket lezáró évtized után. Nem lehetett meg ez a hatása, mert magával hozta a magyar társadalomnak és ezzel együtt az egész magyar kultúrának hagyományos úri, elzárkózó szellemét, A magyar társadalmi tagozottság Tran" sylvániában is, ha nem is olyan mértékben mint Magyarországon, határolt, élesen kialakult volt és a városi kultúra ezzel természetesen elkülönült a népi kultúrától, A transylván magyar irodalom is csak a városi, úri osztálynak szólott, annak tudott kisebb-na- gyobb mértékben ügyévé válni, a határokat öntudatos irodalom- politikájával és új felfogásával áttörni alig kisérelte meg s így ez a munka még mindig előtte áll, A kiindulásnál tehát tisztában kell lennünk azzal, hogy a transylván magyar irodalom csak egy szűk városi közönségre tudott hatni, annak adhatott gondolatokat, eszményeket, de tömegeket mozgató, a nemzetet lelkileg eggyé tevő hitet, életcélt, hivatástudatot nem alakíthatotl ki. Ha a gondolatoknak, eszméknek nincs hirtelen gyujfó erejük, de az adott élet parancsaiból fakadnak, a mélyben észrevétlenül, lassan munkáló erőkké válhatnak, A transylván magyar irodalom útjában is olyan gondolatokat, célkitűzéseket kell keresnünk, amelyeknek mélyre vetett magjából még nem szökkent ki a kalász. Az önmaga sorsára először eszmélni kezdő transylvániai irodalom az ittmaradás, megkapaszkodás magját veti el. Hivatásnak kevés még ez, a ma kötelességének elég, 1919—21 évei még az
