Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Fogarasi Géza: Románia külkereskedelme
174 Dr, Fogarasi Géza takargató nyilatkozatok, melyek külföldön, vagy itthon a diplomaták és politikusok szájából elhangzanak. Az sem felel meg a valóságnak, hogy a külkereskedelem menetébe kisebbségi magyarságunk épp úgy nem folyhat be, mint az ország külpolitikájának irányításába. Kellőképpen felkészült szakemberek irányítása mellett a falu mezőgazdasági termékeinek külföldi piacot teremthetünk s ezáltal segíthetünk a teljes gazdasági leromlás útjára sodródott népünkön. Ez azonban kettős munkát kíván: elsősorban szükséges a termelés színvonalának meny- nyiségi, de főképpen minőségi szempontból való emelése, s ezzel párhuzamosan kell végezni a piackutató munkát. Ennek szemléltetésére példának hozhatjuk fel, hogy Bulgária, amely nincs közelebb Londonhoz, mint Románia, az angol piacon helyezi el szőlőkivitelének tekintélyes részét, ellenben a romániai szőlőt az angolok nem vásárolják, mert a kiválogatás hiánya folytán minőségileg sok kívánnivalót hagy, a csomagolás helytelensége miatt pedig teljesen elértéktelenedve érkezik meg az angol kikötőkbe. Még szó* morúbban érdekes az, hogy a Lengyelországtól és Csehszlovákiától jóval távolabban fekvő Bulgária és Görögország tekintélyes tételekben ad el szőlőt e két államban, ellenben a szomszédos Románia csak egészen kis mennyiségben. Az meg szinte hihetetlenül hangzik, hogy Lengyelország gyilkos versenyt tud támasztani a romániai szarvasmarhának a görög és palesztinai piacokon, holott a távolság jóval nagyobb és a tetejében, ha a lengyelek áruikkal nem akarják megkerülni egész Európát, nagy távolságon kell igénybe venniük a hajónál hasonlíthatatlanul drágább vasúti szállítást, sőt még ezt is legnagyobbrészt román területen. Elsősorban tőlünk függ az, hogy termékeinket a külföldi piacokon elhelyezhessük. Igaz ugyan, hogy a világszerte bevezetett külkereskedelmi korlátozások miatt ma már jóval nehezebb és kevesebb eredményt tud felmutatni ez a munka, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Ha a romániai magyarság állat- és baromfi-tenyésztése, gabona-, iparinövény- és gyógynövény-termelése, tojástermelése, tejtermékei stb. számára még a válság előtt megteremtettük volna a piacokat, a jelenlegi korlátozások ellenére is, jelentős mennyiségben tudnánk árukat eladni külföldön. A kérdést azonban nem szabad elejteni, mert az általános leszegényedéstől csak úgy menekülhetünk meg, ha minél több és főképp minél jobb árut termelünk és áruinknak külföldi piacot is tudunk szavazni. Falusi lakosságunk nem támaszkodhatik kizárólag a városi lakosság fogyasztóképességére, annál kevésbbé, mert városi lakosságunk tekintélyes százaléka szintén őstermelő. A szövetkezeti rendszer az, amely egyrészt a termelés megszervezésére, másrészt az értékesítés lehetővé tételére kereteket adhat. A szövetkezeti gondolatot az eddigi vérszegény módszernél jóval erőteljesebben kell terjesztenünk népünk körében. Ebből a célból gondoskodni kell új szövetkezeti szakemberek kiképzéséről, akiket hasson át teljesen a szövetkezeti gondolat. Ez egyúttal az értelmiségi pályákon levő fiatalságunk elhelyezkedésének kérdését is sokban megoldaná. A jól kiképzett szövetkezeti rendszer nagyon
