Hírünk a Világban, 1962 (12. évfolyam, 1-3. szám)

1962 / 1. szám

Hírünk a világban zai lélegzetelállító erővel idézik fel a földi és a szellemi világunkat." (1954. VIII.) Miután másfél éve itt él, az Egyesült Álla= mok legelterjedtebb folyóirata, az American Artist (196a. IV.) mesterrajzolóként ünnepli Szalayt, hangsúlyozva, hogy ezt a rangot: mesterrajzoló, csak a legritkább esetben meri adni valakinek, de Szalay megérdemli. — Ki írta ezt a cikket? — kérdem. — A lap főszerkesztője, Norman Kent. — Ugye a háború után évekig Franciaor= szágban élt? Ott hogyan értékelték művé= szetét? — A Les Lettres Frangaises első oldalon kö= zölte egy 1947=1 számában egyik rajzomat, s attól kezdve másfél évig minden héten jelent meg náluk munkám. A híres francia kritikus, Jean Cassou pedig ezt írta: „a rajzok ízes és eleven művészete teljesen elragadott". Az újabb kritikák után érdeklődöm. A mű= vész a saopaulói Habitat 1961 áprilisi számát mutatja. Kérem, hogy fordítsa le az első be= kezdést. — „Azok között a rajzolók között, akik az utóbbi években különleges rangot értek el a délamerikai művészetben, a legfontosabbak a brazil Martins, a mexicói Cuevas és Szalay Lajos, aki Magyarországról jött. Szalay vir= tuóz mestere a rajznak. Ura egy olyan vonal= vezetésnek, mely képes bármilyen érzelmet követni és amelyik meggyötört lelkiállapotból fakad... Szalay művészete mutatja, hogy a rajzolás pontosan olyan fontos lehet, mint a szobrászat és festészet, mert — miként Degas mondja — egyetlen vonal elég arra, hogy mes= terművet teremtsen." Most művészi elvei iránt érdeklődöm. Vá= laszain mindúntalan átüt a korának új hitval= lást hozó, de a másfelfogásúaktól elgáncsolt művész és az idegen világban élni kénytelen magyar keserűsége. — Az i94i=ben s i95ó=ban megjelent két könyvem sorsa, amelyik leplezetlen egyszerű* séggel adta az én képzőművészeti és emberi látásomat, arra figyelmeztetett, hogy szinte eskü alatt köteleztessem arra, hogy csak iga* zat ne mondjak. Ezért újabb rajzaimban a tét* tenérhetetlenség romantikáját és klassziciz* musát csinálom, hogy (olasz kifejezést hasz= nálva fél) ha már nem igaz, legalább szép legyen a munkám,.. Most értem meg igazán Szalaynak azt a mondását, mellyel beszélgetésünk elején le= pett meg: „Minden szörnyű idétlenségével együtt mi levágott kezek vagyunk, akik mű* testet akarnak szerkeszteni magunkhoz." Ez* után az absztrakt irányzatról való felfogását kérdezem. — A magyar beszéd, a katolikus vallás szemben áll az absztrakcióval. A magyar be= széd érzékletes szemléletből fejlődött ki. El* vont kifejezéseit kölcsönvette s rosszul hasz* nálja. A katolikus vallás pedig nem enged meg semmifajta műveletet az emberen, sem a tes= tén, sem a lelkén. Szétszedhetetlen és össze= rakhatatlan lények vagyunk. Én még primitív formában is a humaniz= must még homocentrikus formában képzelem el. Legabsztraktabb érdeklődéseim központja is a konkrét ember. Ha az absztrakciót úgy fogadjuk, mint egy elkerülhetetlen tényt, akkor én úgy vagyok az absztrakcióval, mint a modern tudomány a krumplipucolással, amelyik ma már az eldo= bott héjat többre becsüli, mint az absztraktra hántott belét. Hogy hazai szóhasználatot is kölcsönvegyek, én a hulladékbányászásban lá­tom a jövőt, mert abba sok képzőművészeti vitamint kiöntötték. Ami a jövőt illeti, a levegőben lóg, a nyel= vünk hegyén van (ahogy mondani szokták), mi is megtalálhattuk volna, de biztos megta* lálja más: az érzékletesnek az absztrakcióját. Ha az absztrakt művészei jelenlegi erőfeszí= tése egy képzőművészeti nyelv megtalálása, s ez a képzőművészeti nyelv kialakul, az ab* sztrakció betöltötte hivatását és újra elkövet* kezik az érzékletes művészet ideje. Nem folytathatjuk, mert a megnyitó közöm ségéből akarnak többen is beszélni vele. Újra végiggondolom művészi és emberi elveit, hosszú hányattatását az idegenben, műveinek sorsát, s felmerül előttem az a bírálatgyűjte* ményben látott cikk a buenos airesi Atlantidá= ból (1961, április), mely így kezdődött: „Még egyszer foglalkoznunk kell Szalay Lajossal, 'az ellentmondások megtestesítőjé= vei', aki a kommunistáknak fasiszta, a fasisz= táknak marxista, a zsidóknak antiszemita, az antiszemitáknak a zsidók lakája. De mindem kinek túlsók, és még a katolikusoknak is túl= katolikus ..." (CS. R. I.)

Next

/
Thumbnails
Contents