Hírünk a Világban, 1960 (10. évfolyam, 1-3. szám)

1960-06-01 / 1-3. szám

Hírünk a Világban. 5 RÓZSA MIKLÓS AZ OSZKÁR-DÍJ NYERTESE A ma már világhírű magyar zeneszerző im­már harmadik akadémiai nagydíját nyerte a Ben-Hur számára komponált filmzenéjéért. (Az első kettőt a „Spellbound“ és a ,,A dou­ble life“ c. filmjeiért kapta) Lapunk más he­lyén közöljük filmzenéinek teljes jegyzékét, bibliográfiai mellékletünkben pedig Rózsa Miklós főkompozieicóit : alkotásainak listáját a komoly zene terén. Érdekes cikkben számol be a Los Angeles Times (1960. IV. 27.) Rózsa pályájáról: „Apámnak igaza volt“, mondja a háromszo­ros akadémiai díjneyrtes Rózsa Miklós, „ko­moly zene szerzése az egyetlen mesterség, amiből nem lehet megélni. Olyan átok, ami azonban mégis üldözni fog, mégha éhen halsz is.“ Az apa. akinek igaza volt, Budapesten élt, fia, a kémiai egyetemi hallgató a lipcsei egyetemen éppen bejelentette szándékát, hogy otthagyja a tudományokat és zenét tanul... Ma, ötvenhárom éves korában, mint a világ egyik legkitűnőbb zeneszerzője, Rózsa Miklós élő tanúbizonysága apja prófétai képességé­nek ... Szimfonikus vagy kamara-zenéből oly minimális szerzői honoráriumot lehet keresni, hogy a művész csak úgy élhet meg, ha más vagy rokon szakmában dolgozik. „Egyik szer­zeményemet — mondja — háromszor adta elő a Carnegie Hallban a New Yorki Filhar­monikus Zenekar. Ugyanezt a müvet vasár­nap délután megismételték egy egész rádióhá­lózat adásában, melyet az USA-ban és Kana­dában is lehetett hallani. A fegyveres erők számára a tengerentúlra is közvetítették. Ho­noráriumként 9 dollár negyvenöt centnyi ha­talmas összeget kaptam.“ „Hét éves koromban egy diákindulót sze­reztem“ — mondja a magyar-szüietésti mű­vész, — aki pályáját 5 éves korában kezdte meg, amikor hegedűt kezdett tanulni.“ De 21 éves voltam, amikor első műveimet adták ki, éspedig a német Breitkopf C& Haertel cég.“ Korda hozta át Hollywoodba 1939-ben. 1946-ban amerikai polgár lett. Otthon, Ma­gyarországon kétszer kapott Ferenc Józseí­­díjat kompozícióiért. 1956-ban Heifetz adta elő Rózsa hegedűversenyét annak dallasi vi­lágpremierjén. Mivel a pénz, amit komoly ze­száma 1953-ban 8.400 volt. 1957 augusz­tusáig 9.400 56-os menekült érkezett a két országba. Magánbecslések szerint ma egyedül Ausztráliában 27.000 magyar él. — Izraelben ma beavatott forrás szerint 140-145.000 a mai Magyarországból és az utódállamokból származó magyarnyelvű zsidóság száma. — Végül a Szovjetunió­ban a kárpátaljai magyar kisebbség lét­számán felül 6.000 magyart regisztrált az 1959. évi népszámlálás. Ezek az ország egyéb területein szétszórva élnek. Ha feltételezzük, hogy az 1938-ban kül­földön élt magyarság nagyjában még a helyén van, számához hozzáadjuk az 1945-ös és 1956-os menekülési hullámok magyarjait, úgy a világ összes tájain szét­szórtan élő magyarság (beleértve az et­nikailag magyarszármazásúakat és ma­­gyaranyanyelvüeket) együttesen hozzá­vetőlegesen 1,173.500 lelket számlálhat. A három főcsoport számát összeadva: Magyarország — 9,558.000, a szomszéd­államok által bekebelezett magyarság — 3,118.700, kivándorolt magyarság — 1,173.500; összesen 13,850.200 magyart (illetve magyarszármazásút) nyerünk. Megjegyzendő, hogy a kivándorolt ma­gyarság 1,173.500-as létszámában bennfog­laltatnak a több-kevesebb fokban disszi­­milálódott másod- és harmadgenerációsok is, kiknek jelentékeny részét nem lehet már nemzetünkhöz tartozónak tekinteni; az ő számukat azonban ellensúlyozza — ha meg nem haladja — azoknak a magya­roknak a száma, akiket a szomszédállamok népszámlálásai nem számítottak magya­roknak. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy nemzetünk lélekszáma az évtized elején biztosan meghaladja a 13 milliót. Révay István (New York)

Next

/
Thumbnails
Contents