Hírünk a Világban, 1960 (10. évfolyam, 1-3. szám)

1960-06-01 / 1-3. szám

14 Hírünk a Világban. LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ Kedves Barátom! Kutasi Kovács Lajos cikke a Hírünk a Világban legutóbbi számában érdekes és tanulságos írás, de azt hiszem, címét nem fedi a tartalma. Ha ő elnézte, a szerkesz­tőnek lehetett volna észrevennie és he­lyesbítenie. Még a “Korunk szépmüvésze­­te” is sok, igazában “korunk festőmíivé­­szete” illik rá leginkább. Ha korunk művészetét ölelte volna fel a szerző, természetesen nem hagyhatta volna ki az építőmüvészetet, mely rend­szerint jellemzi és márkázza is a nagy művészettörténeti korszakokat. Az építő­művészet pedig korunkban mindennek mondható, csak tehetetlennek, egyhely­ben topogónak nem. Ellenkezőleg, mint minden igazi új korszakban, önállóan, nagyvonalúan, soha korábban nem álmo­dott kiterjedésben nyomja rá bélyegét minden ország művészetére, amelyben az alkotó gondolat szabadon szárnyalhat. Jellemző, hogy nem a “nagy” nemzetek ütötték meg az alaphangokat. A finn, a holland építészek állanak az úttörők leg­­elsei közt, a nagy francia és német épí­tészek között. És az is elgondolkoztató, hogy ehhez a ma már történelmi mérték­ben elénk fejlődő művészeti teljesitmény­­hez a szovjet építészei egy morzsával sem járultak hozzá. A művészet egészét figyelők szemében a festészet tétovasága és viszonylagos stagnálása szinte azt a benyomást kelti, mintha az építészet teljesítményei szív­ták volna el az alkotó erőit a maguk szük­ségére. És ebben nincs semmi különös. Voltak és lesznek irodalmi, festői, zenei “nagy korszakok” s tudjuk, egy évszázad­nál több is telt el úgy, hogy építészete maradt vérszegény. De egyetérthetünk a cikkíró bizalmá­val: a “művészetek anyjának” korunkbeli kivételes felvirágzása bizonyosan termé­kenyítő hatással van a képzőművészetek s benne a festészet alakulására is, mely­nek jelei máris észrevehetők. P. G. J. Kedves Barátom! A mellékelt latin vers egy itteni latin tankönyvből való. Hogy lehetne megtud­­no, hogy van-e jó magyar fordítása és hogy a vers honnan ered? «The song was sung in 899 A. D. by Hun garian soldiers attacking an Italian city. HO, WATCHMAN! Fortis juventus, virtus audax bellica, Vestra per muros audiantur carmina Et sit in armis alterna vigilia, Ne fraus hostilis haec invadat moenia Resultet echo, “Comes, eia, vigila!” Per muros, “Eia,” dicat echo, “vigila.” (John Flagg Gummere and Annabel Horn. Using Latin. Chicago, Scott, Fores­­man, n. d. v. 2)» Kész híved Laki Kálmán (Olvasóink elé bocsátjuk a verset, ta­lán akad köztük valaki, aki kinyomozhat­ja eredetét, hitelességét s talán fordítást is készít róla — a szerk.) FIZESSEN ELŐ A HÍRÜNK A VILÁGBAN-ra a világmagyarság és a magyar emigráció kulturális figyelőjére Vegyen részt ankétjein! Nyerjen díjat pályázatain! A HÍRÜNK A VILÁGBAN figyelemmel kíséri, mit tud s mit hisz rólunk a világ, ezzel előkészíti hírünk megjavítását, reális tükröt tart sokszor illúzióban élő honfi­társaink elé s valódi kulturális értékeinek bemu­tatásával, távolmaradva a napi politikától, erő­siti a szétszórt magyarságban az összetartozan­­dóság érzését. Előfizetési díj: Északamerikában egész évre $ 4.00, félévre $ 2.00. Más országban havi két postai coupon. Az előfizetéseket kérjük az alábbi címre küldeni: HÍRÜNK a világban P. O. Box 1005, Washington 13 D.C. USA

Next

/
Thumbnails
Contents