Hírünk a Világban, 1960 (10. évfolyam, 1-3. szám)
1960-06-01 / 1-3. szám
2 Hírünk a Világban. kell az 1950 évi létszámhoz hozzáadni, ami 1960-ra 684.200 magyart jelent. A Kárpátaljával a Szovjethez csatolt magyar kisebbség legújabb számadatát rö viddel ezelőtt közölték. A moszkvai Pravda 1960 február 4-i száma hozta nyilvánosságra az 1959. évi szovjet népszámlálás nemzetiségi eredményeit. E hivatalos kimutatás szerint az Ukrajnában élő magyarok száma 149.000. Az Ukrajnában élő magyarság azonos lévén a kárpátaljai magyarsággal, száma jelenleg ennyire tehető. Romániában az 1956. évi népszámlálás 1,652.000 magyar anyanyelvű lakost mulatott ki az országban. Az előző, 1948 és az 1956. évi népszámlálások kimutatásainak egybevetése azt mutatja, hogy a magyarság itt évente 14.5 ezrelékkel szaporodott. Hasonló arányú szaporulatot számitva 1956 és 1959 között, 95.800 lelket kell az 1956-os létszámhoz hozzászámítani, miáltal 1960 elejére 1,747.800 magyart nyerünk. Jugoszláviában 1948-ban és 1953-ban volt népszámlálás. 1948-ban 496.500 magyart mutattak ki és ha ehhez hozzászámítjuk a hivatalosan közölt szaporulati arányt, mely szerint a Vajdaság népessége ötévenként 3%-al gyarapszik, 12 évre 35.700 lelket kell hozzáadnunk. A hivatalos adatok alapján tehát 1960 elejére 532.200 magyar jön ki. Ausztriában csak a burgenlandi magyarságot számíthatjuk a kisebbségi magyarsághoz, a többi ausztriai magyar a kivándorlók közé számítandó. Az 1950. évi ausztriai népszámlálás 5.251 magyart írt össze Burgenlandban. Ha ehhez hozzászámítjuk a tíz évi szaporulatot, ami az auszttriai gyenge arányú népszaporodást figyelembevéve nem igen haladhatta meg az 5%-ot, 1960. elejére 5.500 magyart számíthatunk. Az öt szomszédállamba kebelezett magyar kisebbségek, az illető államok hivatalosan közölt adatai alapján kiszámítva 1960 elején ezek szerint 3,118.700 lelket számlálnak. A világban szétszórtan élő, kivándorolt és emigrációba szorított magyarság három csoportra oszlik. A második világháború kitörésének idejéig kivándorolt magyarság, a második világháború végétől 1956-ig külföldre menekült magyarság és az 1956-os szabadságharc után hazáját elhagyni kényszerült magyarság rétegeire. Ezek felvételezése a legnehezebb azért, mert a különböző államok statisztikai rovatai nem mutatják ki a mi szempontunkból megfelelő módon a hasonló nemzetiség-töredékeket. Olyan adatforrásokra vagyunk utalva, melyeknek számadatait csak hozzávetőlegeseknek kell tekintenünk. Az első csoport felvételezésére alkalmas forrás Mike Gyulának, a magyarországi Központi Statisztikai Hivatal neves statisztikusának összeállítása a Magyar Statisztikai Szemle 1938. évi évfolyamában “A világ magyarsága” címen. Mike a statisztikus képzettségével és kellő! módszerismerettel választja külön a Magyarország területéről és az utódállamokból kivándorlók közül a magyar nemzetiségüeket a többi nemzetiségiektől, de ennek dacára megemlíti, hogy adatait “inkább csak megközelítő adatoknak lehet tekinteni”. Növeli Mike Gyula adatainak értékét, hogy azokat a mi szempontunkból a legkedvezőbb időpontra, 1938 elejére számította ki. Adataival kapcsolatban meg kell még jegyezni, hogy kivándorlóink disszimilálódási folyamatát nem vehette figyelembe, ennek kimutatására nem is lehettek támpontjai. Mennyien haláloztak el, hányán olvadtak be, szaporulatukból mennyi tekinthető magyarnak — statisztikailag mind megfoghatatlan kérdés. Egyes országok magyarsága egészen nyilvánvalóan elavult számának levonása után a kivándorolt és külföldön élő magyarok száma a második világháború kitörése előtt hozzávetőlegesen 750 -760.000 lélek lehetett. (Beleértve persze a másodgenerációsokat). A második csoport adatait a Free Europe Committe párisi irodájának egy 1953 március 5-ről keltezett jelentése összegezi. E jelentés szerint 1944 őszétől 1953-ig összesen 110.000 magyar menekült nyugatra — e számban az Izraelbe kivándorolt magyar zsidóság és a közben hazatértek nem foglaltatnak. Az országonként
