Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1959-11-01 / 6. szám
Hírünk a Világban 9 MAGYAR FILMEK NEMZETKÖZI FESZTIVÁLOKON Magyarnyelvű filmelőadást kaptak karácsonyi csemegeként a Bécsben élő magyarok: Szőts István « Emberek a havason » c. filmjét. Cikkünk témaköre eszünkbe juttatja azt az első nagy sikert a velencei filmfesztiválon, valamikor anno 1943. Minden hamis nemzeti kérkedés nélkül számíthatjuk ezt a filmet mérföldkőnek világviszonylatban és magyar szempontból egyaránt. Dicsfénye bizonyos mértékben azóta hagyománnyá vált nemcsak a fesztiválokon, hanem a magyar filmgyártásban is. Ez egyrészt kedvező jelenség, mert megfelelő légkört teremt magyar filmek külföldi bemutatóinak, másrészt azonban magában hordozza a sablon veszélyét is. Mintha a jó magyar film bevált specialitása a népi dráma vagy Görbe János lenne. Pedig éppen tematikájuk a külföldnek nagyobbrészt érthetetlen marad: elmaradottságunk ábrázolása elriaszt és nem hódít. Nemzeti drámánkat nem értik, az egyéni problémákat pedig lesújtóan sötétrajzúnak látják. Kiemelik azonban a bemutatók kritikái a magyar filmek költői szépségű optikai előadását. A dráma igazi hangneme a fekete-fehér regiszter, s a magyar operatőrök ennek valóban mesterei. Lapozgatva az elmúlt filmév fesztiváljain bemutatott magyar filmekről írt kritikák között, legtöbbet olvashatunk a « Ház a sziklák alatt » c. filmről, mely 1958, őszén a sanfranciskói filmverseny első díját nyerte. A Variety (1958.XI.12.) szerint a fesztiválon lejátszott filmek között « messze a legjobb volt Magyarország “ Ház a sziklák alatt ” c. filmje, egy ragyogóan megrajzolt melodráma. » A lap szerint a film november 6-i második elődása « a legteltebb házat vonzotta második előadásra az összes levetített filmek közül ». A filmet bemutatták Kanadában, a stratfordi fesztiválon is. A Reporter 1959.II.5-i számában megemlékezik a Magyarország részéről 1956. októbere előtt bemutatott « egész sor gyönyörűen fotografált, ügyesen játszott » filmről: « Pikkoló világos », « Hannibál tanár úr », « Körhinta» , « Bakaruhában ». A lap idéz egy « szovjetblokkbeli » rendezőt — valószínűleg magyart — aki egy nyugati fesztiválon vett részt: « Mi inkább olyan történetekkel operálunk, amelyeknek a múlt a színtere. Ez nagyobb művészi szabadságot enged nekünk. Azonkívül szeretnénk becsületes filmeket gyártani, és mai témákkal kapcsolatban nem olyan könnyű becsületesnek próbálni lenni ». Az 1958-as brüsszeli fesztiválon bemutatott « Éjfélkor » c. filmről a Reporter bizonyos meglepetéssel ír. Szerinte — s itt egy magyar emigránsra is hivatkozik, aki a fesztiválon megtekintette a filmet — a darab a forradalmat objektiven mutatja be egy szerelmi történet hátterében. És a hősnő, egy táncosnő, a végén nem bírja tovább az otthoni állapotokat — « a szabadság fontosabb », mondja — és elhagyja az országot. A folyóirat a továbbiakban megemlíti a « Vasvirág », « összeesküvők » és a « Ház a sziklák alatt » c. filmeket. Szerinte ezek közös problematikája: az emberi méltóság megőrzése a szegénységben is. Egyöntetűen sötétre festik a kommunizmust megelőző időket, — feltételezhetően eléggé sötétre ahhoz, hogy a politikai komisszárok jóváhagyhassák. A nyugati nézők számára azonban e filmek « inkább egy erőteljes, megindító tanúbizonyságot közvetítenek az egyéniség erejéről és jelentőségéről ». Befejezésül kiemeli a lap, hogy « a jellemek és a cselekmény bonyolultsága olyan gazdagságot és mélységet kölcsönöz a filmeknek, amilyent alig érnek el a mai nyugati filmek ».
