Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1959-07-01 / 4-5. szám

Hírünk a Világban.

17

AFRIKÁBAN TÖRTÉNT

Két sebesült idegenlégiós közül az egyik többnyire magyar. Ha túlélik, a Sidi-ben-Abbes-i légiós kórházból Dakarba mennek retablirozni.

A dakari Café de l’Avenir-ben ketten idogálnak. A másik francia.

— Te magyar vagy?

— Az.

— Van ám itt egy honfitársad.

Tömzsi őrmesterünk szeme felcsillan.

— Hol?

— Százötven mérföldnyire, a bozótban.

— Olajat kutat?

— Nem. Néger törzsfőnök.

— Nana. Hogy hivják?

— Krémből.

Ez már sok. A törzsfőnökség még hagyján. Az őrmester két konyakot rendel.

— Nem magyar az, — mondja keményen és lekoppantja a kupicát.

— Fogadjunk!

— Egy láda pezsgőben.

— No, akkor gyerünk!

Negyedfélórát zötyögnek az uttalan

bozótban. A kopott jeep végre bekanyarodik a faluba. Kuposfedelü sárkunyhók.

túró malac, benzinkannából tákolt ólak. Szabályszerű Szenegál falu.

A francia bekiált a főnöki kunyhó ajtónyilásán :

— Chef, itt egy honfitársa!

Mocorgás odabenn, azután valaki kikászálódik. Hunyorogva körülnéz és kezetnyujt:

— Jónapot kívánok. Ön is magyar?

Az őrmestert elfutja a pulykaméreg:

— Én igen! De maga kicsoda? Egy láda pezsgőt veszitek maga miatt! Mi az, hogy Krémből?

— Krumpholz vagyok, — mutatkozik be a törzsfőnök. — Kiszolgáló voltam a Komenosz-cégnél a Nagymező-utcában.

— Hogy lett akkor magából törzsfőnök?

— Katonai soffőr voltam a Francia Zónában. Bezupáltam. Kapitányomat Dakarba helyezték. Ott én elvettem a főnök lányát. Tavaly bekrepált az öreg és megörököltük.

— Gratulálok! — vicsorog az őrmester. Azután kissé enyhültebben:

— Találkozott már magyarral errefelé?

— Csak eggyel. Baptista hittérítő volt Amerikából... (vy)

KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR MAGYAR TÜDŐS 1784-1842 NYUGSZIK ITT.

AZ EGÉSZ VILÁGNAK: A KELETI NYELVTUDOMÁNY ALAPVETŐ NAGYSÁGA

NEKÜNK HONFITÁRSAINAK MEG A HAZASZERETET ÉS A TUDÓS ÖNFELÁLDOZÁS ÖRÖK PÉLDÁJA NEMZETÉNEK BÖLCSŐJÉT KERESTE ÉS A MAGA SÍRJÁT TALÁLTA ITT. - DE HALHATATLANSÁGÁT IS.

« Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtól lelkesítve, Körösi Csorna Sándor bölcsőjét kereste a Magyarnak és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza itt örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében ».

Gróf Széchenyi István

EZ EMLÉKTÁBLÁT EMELTE 1910 MÁJUS 30.

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

A Tudományos Akadémia táblájának szövege Csorna síremlékén.