Hirünk a Világban, 1958 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 1. szám
2. évfolyam 1 szám 1958, tavasz BIBLIOGRÁFIA A HÍRÜNK A VILÁGBAN MELLÉKLETE Magyar történelem spanyoloknak Irta: RÓNAI ZOLTÁN Brachfeld, F. Oliver: História de Hungária. Barcelona, Editorial Surco, 1957. 509 p. illus. Nem kell különösen éles szem vagy szárnyaló képzelet ahhoz, hogy az eddig regényfordításokból, továbbá történelmi (spanyol-magyar kapcsolatok) és lélektani dolgozatokból ismert szerző e „főművében" (1. a kiadó ismertetését) felismerjünk egy hevenyében, „időfutamban" írt könyvet, melyet sürgős kiadása előtt (1957 októbere) sem az író sem a kiadó lektorai nem olvastak át bíráló szemmel. Csak így magyarázható a számtalan tárgyi tévedés, szükségtelen ismétlés, a pongyolaság és iráshiba, mely elcsúfítja ezt a harmadik magyar történelmet, mely háromnegyedszázad alatt a spanyolul olvasó közönség kezébe kerül (az előbbiek: Vámbéry Ármintól, 1891, és Kosáry Domokostól, 1944). Lássunk néhány példát. Az onogurokat azonosítja a hét magyar törzszsel; a mersfeburgi csata évszámát 923-mal adja meg; a Flandriából, Rajna és Moselvidékről bevándorolt erdélyi szászokat elnémetesedett szlávoknak tartja; III. Bélával hivatja be Magyarországra a cisztercieket, holott a cikádori monostort 30 évvel ennek trónralépése előtt alapították; a XIV. század első negyedében független erdélyi fejedelmekről beszél; mint két külön személyről emlékezik meg „Kis Szt. Erzsébetről", az „Árpádok vérének utolsó hajtásáról" és a tössi kolostorba vonult Erzsébet hercegnőről, akit,.boldoggá nyilvánítottak halála után”; II. Lajos 1515 júl. 29-én először viselt gyermekkori vértezete láttán csodálkozik a király kis termetén. Szerinte a török megszállotta egész Magyarországot, Zrínyi Miklós a költő a szigetvári hős unokaöccse, József fhg. tábornagy (szül. 1872) József nádor (megh. 1847) fia volt; Ocskay brigadérost agyonlövik, a 13 aradi vértanút mind felakasztják, Széchenyi István gróf „tárcanélküli miniszter" a 48-as „forradalmi" kormányban, Kossuth Lajos Magyarország második és Horthy Miklós harmadik kormányzója (Szilágyi Mihályról ismételten megfeledkezik), az orosz cár, aki résztvesz a szabadságharc leverésében, II. Miklós. Tisza Kálmánt grófi rangra emeli (Lajos öccse és István fia helyett), János Zsigmondból magyar királyt csinál, Zsigmondról már trónralépésekor mint császárról beszél. Szálasi Ferenc egyszer „lefokozott őrnagy", majd „vezérkari ezredes". A képtáblák szövegében Lehel kürtjéről van szó, amikor a képen Zsigmond ivótülke látható, Kossuth Lajos helyett fia Ferenc képét közli s azt állítja róla, hogy „az Egyesült Államokban keresett menedéket". A „népszerű operettcsillag" Fedák Sári 1919-es szereplésének kiemelése egy magyar történelemben éppoly hiányos Ítélőképességre vall, mint a magyarság kulturális kisugárzásának jellemzése Gaál Franci, Rökk Marikka és Bartók Éva nevével Szentgyörgyi, Hevesy, Kerényi és Szondi mellett, főképpen, ha Bartók Béláról, Molnár Ferencről, Neumannról, Kármánról, Dohnányiról stb. nem történik említés. De mit várhatunk egy olyan műtől mely a magyar történelem „kapujában" („Pórtico", az első fejezet címe) „spanyolfalról")!),
