Hirünk a Világban, 1958 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 2-3. szám
16 Hírűnk a Világban — talán gazdasági szaktudására volt a legbüszkébb — s mint ilyen nem is tudott érzelmi kategóriákban gondolkodni. Legtöbb harca a politikai ábrándlovagokkal, vágyálmaikat szajkózó politikai irracionalistákkal volt. Ez realizmus jellemezte az ún. világnézeti pártokkal szemben is; „Minekünk nincs mit kezdeni azokkal, akiknek számára a világnézet még probléma." Nehéz lenne odasorozni a magyar szellemi élet bármely vonalához. Éppen az jellemzi, hogy nem tudott beállni a rajongók sorába. Szintetikus látása megakadályozta, hogy bármelyik magyar szellemóriás „hívévé" váljék. Hűség a hagyományokhoz, a magyar és európai műveltséghez és határozott, megnemalkuvó küzdelem az elsikkadt magyar reformokért együttesen jellemzi politikai tevékenységét. A magyar földreform érdekében nemcsak szónokolt, hanem igyekezett először a Gazdaságkutató Intézeten keresztül (amelynek munkatársa volt), később a Teleki Pál Munkaközösség keretében, majd a Független Kisgazdapártban, annak szakszerű kidolgozásában és megalkotásában részt venni. Nem rajta múlt, hogy csak elkésetten és egy, a Szovjetunió által előkészített földreformj avaslaton tudott csak itt-ott változtatást eszközölni. Nemes szociális érzéke az elnyomottak oldalára állította mindig s mértékletes egyénisége csak akkor csapódott gúnyba, amikor az ún. keresztény irányzatoknak a kereszténység gyakorlatával ellenkező antiszociális politikáját bírálta. Politikai eszméi: modern, demokratikus társadalmi berendezkedés, korszerű közgazdasági struktúra, kisbirtokos rendszeren felépülő intenzív mezőgazdaság, nemzeti függetlenség, a nép a parasztság sajátos gondolkodásán alapuló magyar kultúra, az európai haladás során elöljáró politikai vezetés, a Nyugattal való szoros politikai, gazdasági és kultúrális kapcsolat. Valamennyi a magyar felemelkedés záloga és meg nem valósult, a jövő számára tartogatott remény. A Teleki Pál Munkaközösségben a magyar sorskérdések alapvető tisztázásában tevékeny része volt. A fiatal magyar értelmiség politikai gondolkodásának kialakításában színes, sokszor rapszódikus, de mindig tárgyilagos modorban előadott előadásai és vitái döntő hatást gyakoroltak. Éppen Saláta Kálmán és a Teleki Pál Munkaközösség egyetemes globális szemlélete volt az, amely megőrizte e társaságot s tagjait, hogy a magyar politika akár jobb, akár baloldali területére elkalandozzanak. Amikor a német megszállással az ország függetlensége elbukott, Saláta Kálmán a Magyar Függetlenségi Mozgalom nevű ellenállási szervezetnek tagjaként a földalatti ellenállás munkájával cseréli fel eddigi közéleti szereplését. Itt ismerkedik meg Szent-Iványi Domokossal, a Horthy-korszak diplomatájával, akinek színes egyénisége, diplomáciai tudása nagy hatást gyakorol rá. Világosan látta, hogy az ellenállás inkább az ország szellemi és morális ellenállása, mint katonai ellenállás —bár ebben is része volt. Budapest ostroma alatt már a jövőt tervezi. Az első napokban, amikor a Független Kisgazdapárt akkori első főhadiszállásán résztvesz az ország jövőjét elemző tárgyalásokon, Saláta Kálmán krisztálytisztán fogalmazza meg a jövő feladatait. Tisztában volt, azzal — szemben vágyálmokat kergető konzervatív politikusokkal és saját pártjának egy részével, — hogy a Szovjetunió jelenléte a nemzetközi helyzet és a Nyugat hallgatólagos beleegyezésének eredménye. Tudta, hogy a Nyugat csak morális segítséget nyújt, de a Szovjetunióval való konfliktus kockázatát nem vállalja. „Magunkra vagyunk hagyva, hát mutassuk meg a világnak, hogy nem önszántunkból vérzünk el." Politikai koncepciója: a nemzeti összefogás; egy táborba tömöríteni a demokratikus erőket, mégha vannak is köztük politikai különbségek, a magyar függetlenség érdekében. így igyekszik a Független Kisgazdapárt soraiba gyűjteni a volt függetlenségi mozgalom tagjait és vezetőit, tárgyal azokkal a konzervatív erőkkel, akik a Független Kisgazpártot politikai ellenfélnek tekintik, de meggyőzhetők, hogy egy külön párt alapítása a nemkommunista erők szétforgácsolását jelenti. A Független Kisgazdapárt működésének megindulása után a párt budapesti h. főtitkára, majd VIII. kerületi elnöke. Apárt megszervezésében, a központi adminisztráció kia
