Hirünk a Világban, 1958 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 2-3. szám
12 Hírűnk a Világban A brüsszeli kiállítás magyar pavillonja Irta: NAGY BALÁZS A brüsszeli világkiállítás napjaink egyik szenzációja. Jelentőségéről, látnivalóiról a világ minden táján cikkek sorozata látott napvilágot; megnyitása óta milliónyi látogatót vonz a föld minden részéről. Nincs szándékunkban, hogy jelenleg is akár a kiállítás gazdasági, politikai vagy kultúrális jelentőségét méltassuk, akár érdekes látnivalóit idézzük. Érdeklődésünk középpontjában a magyar pavillon áll. A legnagyobb belga napilap, a Le Soir egyik májusi száma hosszú cikkben foglalkozik a magyar pavillonnal, s ironikus mondatokban számol be olvasóinak a magyar pavillon ízléstelen politikai és propaganda jellegéről. Nos, a pavillont végigtekintő látogatónak egyáltalán nem ez a benyomása. Nem mintha a rendezők nem igyekeztek volna „átpolitizálni" a kiállított tárgyak kísérőszövegeit, vagy a magyarázó táblák mondatait. Ök mindent megtettek annak érdekében, hogy a kiállított produktumokat, a magyar nép anyagi és szellemi értékeit az u. n. népi demokrácia eredményeként tűntessék fel. De a pavillon a magyar nép értékeinek olyan gazdagságát vonultatja fel, amely mellett eltörpül és szinte semmivé válik az ostoba propaganda. Attól viszont talán ízlésük mentette meg a rendezőket, hogy a kiállított tárgyak mennyiségét túlszárnyalják a propaganda mennyiségével. Így a látogatóban óhatatlanul is az a kérdés merül fel, hogy mit keresnek ezek az ostoba táblák annyi pompás dolog között? ... s egyáltalán: hogyan élősködhet ilyen ostoba rezsim ilyen tehetséges nép nyakán? Egry, Csontváry és Derkovits képeinek megtekintése után nemcsak bosszantó, de zavarja az embert Kádár fényképe. S ez elsősorban külföldiek megállapítása, hiszen Kádár látása belőlünk másfajta érzéshullámokat vált ki. Miről van ugyanis szó? Egy szükségképpen vázlatos beszámoló a magyar pavillonról világosabbá teszi a kérdést. Kívülről a pavillon építészeti megoldásán bizonyos modern törekvés látszik. Ez a törekvés azonban vagy a szegény magyar építészek modernségben való botcsinálta gyakorlatlansága és tapasztalatlansága, vagy egyéb ezzel összefüggő tényezők miatt, olyan formában öltött testet, mely leginkább az otthoni honvédelmi minisztérium új épületét, annak is a Fáik Miksa utcára néző kiugró „kockáját" juttatja a zember eszébe. Belülről szerencsésebbnek mondható a pavillon, s a kiállított tárgyak csoportosítása is megfelelő. Ami már most a kiállított tárgyakat illeti, lehetetlen büszkeség nélkül gondolni pl. a magyar mérnökökre, akiknek teljesítményét és tehetségét modern műszerek, elektronikus számlálóberendezések, nukleáris eszközök, különböző szerszámgépek mutatják. Egyik helyen Puskás Tivadar első telefonhírmondó készülékét lehet látni; mellette Eötvös Lóránt eredeti torziós ingáját állították ki. Itt van Jedlik magaszerkesztette dinamója és villanymotorja. S az ember nemtehet mást, mint büszkén meséli külföldi barátainak a magyar műszaki tudomány nagy eredményeit, említi Zipernovszky, Déri, Bánki Donát és a többiek neveit. A magyar népművészeti alkotások és a magyar föld terményeinek kiállítása közül emez utóbbi a jobb. Különösen Domanovszky Endre körbefutó freskója a mezőn dolgozó asszonyokról, friss színeivel, elevenségével nagyban emeli az alatta ízlésesen rendezett különböző termények gazdag kirakatát. A népművészeti tárgyaknak külön berendezett kisebb teremben aligalig lát az ember egy-egy szebb szőttest vagy fafaragást, finomabb üvegholmit, mert a terem inkább azeladásra berendezkedett olcsó holmival üzérkedő bazár képét mutatja. Ezzel szemben az emeleten a magyar szellem óriási gazdagságából kaphatunk ízelítőt. Könyvek. Kodolányi, Kassák, Ta-
