Hirünk a Világban, 1958 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 2-3. szám
Hírűnk a Világban 7 — A világ mindig a győztes mellé áll. Az erő mellé. De ha valaki nem is akar küzdeni, hogyan álljon melléje? — Nem hiszem, hogy ezzel a pályázattal díjat nyerne. De még csak le se közölnék. Hogy ránk olvassák az oroszok a háborús uszítást? —- Olvassák! Nem pályázunk Moszkva dicséretére. Már megtanulhatták volna Nyugaton, hogy az jó nekünk, ami neki nem tetszik. Persze, könnyebb dolga volna velünk, ha beülnénk valami erkölcsi kuckóba. — Azért folytassák csak teljes erővel az orosz nép kiábrándítását a kommunizmusból. — Falra borsó. A kommunizmus nem más, mint Oroszország nemzeti hite. S elterjeszteni az „igaz hitet" a „pogányok" közt semmi más, mint a nép, vagy fajta uralmáért küzdeni. Az orosz számára tehát a kommunizmusért küzdeni, vagy a sajat hasáért küzdeni, vagy Hruscsovért küzdeni egyet jelent. Antibolsevista propagandával csak a csatlósok lelkét lehet leválasztani; de elvégzi ezt az idegen hatalom önmaga ellen úgyis és alaposabban. A muszkát le kell győzni fegyverrel. Igen kedvező lélektani pillanatot mulasztottak el tavaly. Ha még egy adódna: el ne szalasszák! Itt már nem is a mi fölszabadításunk forog kockán, hanem az ő létük! —Hátha azért nem indultak, mert már tudták, hogy az orosznak előbb lesz interkontinentális rakétája? — Ha mindkét fél kezében a másikat teljesen megsemmisíteni képes fegyverek vannak, a fokozati különbség már nem jelent semmit. Ha egy bogarat el akarok taposni, nem számít: 50, vagy 80 kilós vagyok-e? Valószínűleg tiltó egyezmény nélkül se vetné be egyikük se a nukleáris fegyvereket, mint ahogy nem harcoltak mérges gázzal se. — De ha egyszer legyőztük — akkor mégiscsak megcsinálhatjuk a világbékét. Hiszen elég küzdelemnek a létért való is. — Nekem elég volna, néha még sok is. De Természet anyánknak nem elég. S ő nem kérdez sem engem, se magát, se senkit. Ha tréfás kedve támad, pont a legapostolibb eszményből kavarja a legkegyetlenebb vérengzéseket. Éppen amiatt törnek ki a legnagyobb háborúk, mikor egy kótyagos csoport az „örök békét" akarja a világra kényszeríteni. — Seid umschlungen Millionen! — A múlt század legmeghatóbb ábrándja. Együtt jár az ész és akarat mindenhatóságába vetett hittel. De a Természet a testvériség ideáját is csak arra használja, hogy azzal is több legyen az idea, amiért az emberek egymásnak mennek. — Nem adna rövid összefoglalást? — „Ezzel —- vagy ezen!" — Győzelem — vagy halál! PÁLYÁZATUNK EREDMÉNYE Az emigráció célkitűzései című pályázatunk lezárult s a bírálóbizottság meghozta döntését. A pályázat iránti nagy érdeklődés, a beküldött pályázatok száma, örvendetes bizonyság, hogy az emigrációs szellemi élet s az emigráció nagy kérdései iránti érdeklődés nem lankad a hoszszúra nyúlt száműzetés során. Sajnos, a pályázatban kitűzött célnak egy pályázó sem tudott egészében eleget tenni. A pályázat elsődleges célja az emigrációs külpolitikai célkitűzések feldolgozása volt. Bár minden pályázó érintette e kérdést vagy egyik-másik részletét, egy tervszerű, alapos, konstruktív koncepció felvázolásával adósak maradtak. A bírálóbizottság számára komoly élmény és tanulság volt a pályázatok átolvasása. Bennük a különböző történelmi időszakokban száműzetésbe kényszerült magyarság feefogása, szellemisége, de még stílusa is élénken rajzolódott ki és egy magyar s egyetemes kép: a száműzetés magyarsága érzelmeiben s szenvedélyei tükrében nézi a világot a nagyon is mostoha, de egyedül reális, objektív világkép helyett. A bírálóbizottság az említettek alapján az első díjat nem ítélte oda egy pályaműnek sem. Az első és második díj összegét egyenlő arányban elosztva, az „Ezzel vagy ezen" és a „Ceterum censeo" jeligéjű pályázatoknak ítélte oda, a harmadik díjat pedig „Ázsia" jeligéjű pályázatnak. Névszerint Timafalvy Erzsébetnek, Thúry Péternek, illetve Bújdosó Alpárnak. Természetesen a pályázatokban foglalt nézetek egyéni vélemények, nem a lap vagy a bírálóbizottság álláspontját fejezik ki.