Hirünk a Világban, 1958 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 1. szám
Bibliográfia 7 Ady verseiből azonban csak egy vékonyka kötet jelent meg s József Attila lefordítása is várat magára. Csak József Jolán ,,A város peremén" c. könyve jelent meg. Ezzel szemben Rákosi, Révai és a többi hasonló „nagy magyar író" írásai hatalmas példányszámban kerültek csehül is kiadásra. Levél a Szerkesztőhöz. A Hírünk utolsó száma hivatkozott egy itt 1953-ban F. L. Schuman könyvéről írt kritikámra és idézi, amit arról írtam, hogy Schuman prof. nem tudta a magyar tulajdonneveket, sőt ugyanazokat a neveket többfélekép is rosszúl írta. Fenntartom, amit akkor írtam, de időközben olyan körülmények merültek fel, amelyek az én szememben Schuman tanár tévedéseit némikép mentik. Ö egy sikeres, elfoglalt amerikai prof., író, publicista, aki amerikai szokás szerint minden megbízást vállal és aki nyílván — amerikai szokás szerint — ghostwritereket (magyarul négereket, pestiesen slapajokat) foglalkoztat, hogy minden megbízatásának eleget tehessen. Sem ő, sem esetleges segédei nem tudnak magyarul. Mit szóljak azonban ahhoz, hogy egy Hungary című nemrég megjelent kötet (Praeger, 1957), amely tudomásom szerint több költséget emésztett fel, mint bármely, eddig kiadott magyar munka és amelynek számos magyar munkatársa is volt, ilyeneket tartalmaz: Telecki Pál, Kéthley Anna, Kisíaldy Karolyi, Darany Kalman, Aranyi János, gróf Kállay Miklós, gróf Gömbös Gyula, Mikzáth, Mindzenty, Zinc és Zinglo. A. grófokat megbocsátom, mert ha magyar tudósok, kiket feudális hazájukban becsületes magyarosított nevükön ismertek, a demokrata Amerikának lexikonjaiban a V betűnél találhatók, mint von-os német nemesek (az eredeti fajtiszta német nemesek ugyan ezt nem csinálják), akkor a magyar kormányfőknek legalább grófoknak kell lenniök, mint Telecki, Kállay és Gömbös; és Nagy Ferenc joggal megsértődhet, hogy ő nem lett arisztokrata. De Aranyi, Kisíaldy és Mikzáth miatt mégis neheztelek. MAJOR RÓBERT Vaut-Z. Régnier műfordításai Már ai Sándor „A gyertyák csonkig égnek" c. műve idén szeptemberben jelenik meg franciául „Les braises" címen. Fordítója Paul-Eugène Régnier, az egyik legkiválóbb műfordító, aki Illyés „Puszták népé"-t is fordította. Régnier fordításában a következő magyar regények jelentek meg: Tormay, Cecil. Le livre proscrit [Bújdosó könyv. An outlaw’s diary]. Traduit et adapté par Marcelle Tinayre et Paul- Eugéne Régnier. Paris, Plon, 1925. 226 p. Tormay, Cecil. La vieille maison; roman [A régi ház. The old house; a novel]. Introduction de Jérome et Jean Tharaud. Paris, Sorlot, 1942. 253 p. Illyés, Gyula. Ceux des Pusztas [Puszták népe. People of the Puszta]. Avantpropos par Aurélien Sauvageot. Paris, Gallimard, 1943. 262 p. Móricz, Zsigmond. Fange et or [Sárarany. Mud and gold].Préface de Etienne Lajti. Paris, Stock, Delamain et Boutelleau, 1946. 259 p. Ezenkívül Régnier lefordította Zilahy „Szökevény"-ét, Márai „Az igazi"-ját, Doblhoff Lily Horthy életrajzát, ezek azonban nem jelentek még meg. Márai „Kaland"-ja és Zilahy „Utolsó szerep"-e szintén még előadatásra vár, viszont az utóbbiból filmet készítettek. Csorna, Sándor körösi. The life and teachings of Buddha [Buddha élete és tanításai]. Calcutta, S. Gupta, 1957. Ignotus, Pál. Börtönnaplóm, próza dalban elbeszélve [My prison diary-, prose told in song]. [München] Látóhatár, 1957. 64 p. illus. Kovácsné, Páll Rózsa. Vándorversek [Wanderer’s poems], [n. p., Young Myers and F. A. Clements of Harrow and Chatham, n. d.] 51 p. (Folytatás a 8. oldalon)
