Hirünk a Világban, 1957 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1-3. szám
6 Hírünk a Világban ment előtti vérengzésekről például sokáig egyetlen kép sem jelent meg, holott ez sem volt hozzáférhetetlen és azóta ilyen kép is napvilágot látott. A képek mellett vezércikkek is utallak az úgynevezett ellenterrorra. Ja, ha a magyarok nem szervezték volna meg a maguk ellenterrorját — elmélkedett az egyik nagy washingtoni lap, amikor egyes körök úgy látták, hogy a Gerő-féle ellenakció mégis csak letöri a forradalmat. Ez a rágalom sem volt sokáig a forgalomban — legalább is nem az első vonalban. A hadjárat elült, mert közben mégiscsak a forradalmárok kerekedlek felül. Igaz, hogy csak egyidőre, de a rágalmak is csak egyidőre ültek el. A képek megmaradtak, újra kiadták őket, igaz ekkor már a cseh fényképész gyalázatos szövege nélkül. Azonban az is beigazolódott azóta, hogy rágalmak nehezen vesznek ki a köz tud álból: legutóbb megint előkerült egy amerikai folyóiratban a terror rágalma, ezúttal megtoldva az antiszemitizmus borsával. Az utóbbival kapcsolatban a legszebb az, hogy egyetlen antiszemita kilengésre sem került sor a forradalom alatt... c) Egészen uj tápot kaptak a kritikus hangok az oroszok visszatérése után. Ezúttal a kritikusok sorában olyan magas személy is megszólalt, mint az Egyesült Államok elnöke, akihez egy sajtókonferencián az újságírók kérdést intéztek: biztatta-e az amerikai kormány a magyarokat felkelésre. A kérdés aktuális volt, tele politikai jelentőséggel és súlyos morális aggodalmak húzódtak meg mögötte. A sajtókonferencia szabályai szerint az elnököt nem szabad szórul-szóra idézni, a többféle variánsból nehéz megállapítani, hogy az elnök pontosan mit is mondott, de az világos, hogy a forradalmat legalább is helytelennek minősítette azzal az egyszerű érveléssel, hogy sikertelen maradt. Némely vezércikkírók is megpendítették ezt a hangot, de amerikai lapokban az olvasók tollából nem egy levél jelent meg, amely utalt rá, hogy az amerikai Függetlenségi Háború legalább ilyen reménytelennek indult, mint a magyar forradalom. d) A forradalom helytelen voltának gondolatát bővitették ki azután azok a cikkek és kommentárok, amelyek igyekeztek megmagyarázni mindazoknak, akik sajnálkoztak a forradalom bukásán vagy felháborodtak a szabad világ hivatalos köreinek a passzivitásán, hogy a forradalomnak egy hibája volt: túlszaladt... már t.i. a titoizmuson vagy annak lengyelországi formáján. Eszerint az érvelés szerint a magyarok csak saját magukat okolhatják a szovjet beavatkozásért. Ennek egész irodalma támadt. Egyik-másik tételről érdemes külön is beszámolni. Mindszenty bíboros, akik nyolc esztendőn ál többé kevésbbé a vallásszabadság nagy mártírjának és szimbólumának szerepét töltötte be a nyugati sajtóban, ezúttal egyes kommentátorok tolla alatt bűnbakká sülyedt. Jellemző erre a Christian Science Monitor hasábjain megjelent kommentár, amely szerint a magyar és a lengyel események közötti különbséget legjobban Mindszenty bíboros és a lengyel prímás ellentétes egyénisége magyarázza: míg a varsói érsek a Gomulkával való együttműködésre biztatta a népet, Mindszenty más utal követelt. Mini a továbbiakban a cikk elmondja, Mindszenty egy sajtókonferencián elhangzott kérdésre, hogy belép-e a kormányba, azt válaszolta: Én vagyok a hercegprímás! A cikkíró ebből azt próbálja a levezetni, hogy a prímásnak a tizenhatodik századba illő felfogása van a társadalomról és politikáról, magát a királyi hatalom utódjának tekinti, stb. és ezt az oroszok nem hagyhatták. Arról persze egy szó sem jelent meg a cikkben, hogy a primási kijelentés egyszerűen annyit jelentett: kérem én vagyok a hercegprímás — másszóval olyan hercegprímás, aki közben a kormánynak is tagja lett volna, még nem volt a magyar történelemben. Ez a kis történet kellős szép célt is szolgál: egyfelől a magyarokat megrágalmazza, bukásukat igazolja (elmaradt emberek, elmaradt célokért küzdöttek), ugyanakkor az oroszokat némileg kedvezőbb fénybe állítja be: végre is egy nagy visszakanyarodást, a tizenhatodik századba való visszatérést akadályoztak meg, ha módszereik nem is helyeselhelők. e) Az ötödik csoportot csak futólag említjük meg: ez a menekültek ügye. Közel
