Hirünk a Világban, 1957 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1957-04-01 / 4-6. szám
1957 április—junius VII. évfolyam 4—6 szám. HÍRÜNK A VIlAGBAN Szerkesztőség és kiadóhivatal: MAGYAR KULTURÁLIS FIGYELŐ Előfizetési dij: Északamerikában P. O. Box 1005 Hungarian Bimonthly — Revista Húngara egész évre $ 4.00, félévre $ 2.00 WASHINGTON 13., D. C. Revue Bimensuelle Hongroise Más országban havi két coupon FORRADALMUNK JOHIRNEVE Irta: KISS SÁNDOR A magyar forradalom után félévvel a New York Times egyik számában levél jelent meg, melyben egy állítólagos „amerikai“ egy „állítólag“ elevenen elégetett ávóssal kapcsolatban felteszi a kérdést, vájjon nem volt-e igazuk az oroszoknak? Kádár és cége szokatlan módon hálálta meg legutóbb kenyéradó gazdáinak a bizalmát. Orosz nagyüzemek munkásainak tartottak előadásokat arról, hogy hogy bújtak elő a pincékből az egykori hercegek, grófok, bárók, katonatisztek, templomokból a sötét reakciós papok, hogy nyugatról hazajött katonatisztekkel és fegyverekkel leigázzák a szerencsétlen magyar népet, amelyet a dicsőséges szovjet hadsereg immár másodszor mentett meg. Az előadás tartalma, hangja mutatja, hogy az orosz munkás nem igen áll kötélnek. De vájjon teljesen eredménytelen-e Nyugaton az a nagyméretű propaganda, amire a szovjet nem sajnálja sem az aranyat sem a devizát. Elevenen elégetett ávós torz agy szüleménye. Ilyet nem ismert a magyar forradalom. De hogy ez a világ egyik vezelőlapjában megjelenhetett — ha csak levél formájában is, de válasz nélkül — mulatja minden magyar éberségének fontosságát: a tiszta igazság fegyverével visszautasítani minden támadást, amely tiszta forradalmunk beszennyezésére irányul. A kommunista propaganda alapelve ugyanaz, mint a Göbbelsé volt: Ha nem hiszik el, mondjad kétszer, mondjad százszor, a végén elhiszik. A megindult aknamunka kétirányú: I. A magyar forradalom ellenforradalom volt, állítja, mely fasizmusba és terrorba hullt. II. Politikailag éretlen nép erőviszonyokat fel nem mérő megmozdulása. I. Nézzünk szembe a vádakkal. A forradalom elnyomottak lázadása az elnyomókkal szemben. Akkor jogos, ha egy népnek semmiféle törvényes, alkotmányos lehetőség nem áll birtokában, hogy levesse magáról zsarnokainak uralmát. Marx meghatározása szerint: „A nép nem veszthet mást, mint láncait.“ A magyar forradalom ezideig a világ legtisztább forradalma volt, mert ilyen nagy számban, ilyen aránytalanul soha nem állottak egymással szemben elnyomottak és elnyomók. Nem is lehetett ellenforradalom, mert nem volt Magyarországon megelőzőleg forradalom. 1914—45-ben a szovjet csapatok közeledtétől való félelem, a nemzeti függetlenség elvesztésének a lehetősége lebéklyózta a magyar nép vágyát, hogy régen esedékes társadalmi és gazdasági rendszerét forradalmi úton megváltoztassa. Az uralkodó osztály elmenekült, hatalma szétzuzódott. A nemzet a jelenlévő idegen hadsereg nyomása ellenére is egy nyugati mintájú demokrácia alapjait rakta le, amit csak erőszakkal és nyers terrorral lehetett megdönteni. Amilyen mértékben kiépült a szovjet hatalom jelenlévő fegyveres erejére támaszkodó pártdiktatura, olyan mértékben ment át a nép ellenállásba, majd 1956. október 23-án kényszerítő körülmények hatására forradalomba. Ezzel a forradalommal szemben az ellenforradalmat a nyugati értelemben is magas életszínvonalat élvező, néptől elszakadt szadista elemekből álló AVH képviselte. E terrorszervezet félelmes erejét és szervezetét a
