Hirünk a Világban, 1956 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1956-01-01 / 1-2. szám
Hírünk a Világban 5 egyéniségük szerint, többé-kevésbé marasztalóak, állandó bentlakásra azonban ritkán csábítanak... Individualizmus itt nem lehetséges, az egyéniség kifejezése annál inkább. Házmonográfiákat kellene írni, ebben az értelemben, archeológiái épitéstörténet és inventárok helyett, mielőtt minden kifakul, színét veszti, összeomlik, vagy cement konstrukcióvá válik.” A kép fordítottja is sokszor felmerül. A mai Itália kis, elfelejtett városkáiban egy-egy kép — helyzet, mely az antik világot idézi, mint ezen a iusvéti sétán Resinában : “Egy kapuív alatt lacikonyha rendezkedett be, pompejí módra. Virágzó lányok — nyilvánvalóan válogatott szépségek — ülnek egy másik kapuív alatt, az idős „anyával”, bizonyára ebben is antik mintát követve.” A miiakotások finom megértése, az interpretátor tapintata, a határok tisztelete szól mindenből, úgy mint ebből a pompeji meditációból: „Azt hiszem... sohasem ábrázolták egy szent cselekménysorozat kontextusát, — a Villa dei Mistert-ben sem — csupán kiragadott motívumokat rögzítettek és variáltak, felismerve művészi értéküket. A művész az őt jellemző tapintattal — hisz különben nem is lenne művész — csupán a megengedett határig ment. így érte el a teljesség derűjét (fröhliches Gelingen), Valóban teljesség, hogyha a kép mindkét genuin élmény — a vallásos és művészi — dimenzióit feltárja. Csupán utal a vallásosra: a beavatottak itt távolabbra láttak. A be nem avatottak osztályrésze — a miénk is — a sejtés.” — A művész szól itt hozzánk, aki finom beleérzéssel és evokativ képességgel közeledik minden alkotáshoz és szava nyomán felvillan előttünk a “genuin élmények fénye. A tudós önvallomását közvetítik ezek a Monte Cicerón írt sorok: „Életem egyik szimbólumává vált a polygonális fal is, a polygonális építési mód, az antik utaké is, melyeket innen délre, Veliában oly frissen éltem meg, mint ahogy az csak az ásatások napjaiban lehetséges. Ez az építési mód mindig megragadott, mert, anélkül, hogy ezt tudósítottam volna magamban, módszeremnek megfelelője: most a Monte Cicerón vált ez világossá előttemn. Találkozás a kővel, az antik világ széttört anyagával; alapvonalainak felismerése; a benne rejlő forma feltárása; az alkotásba illeszteni azt, ami eredeti formájt visszanyerte: ez a négy fok.” E “hermesi” utazás végén ,— Hermesnek, a barátságos istennek érzi magát lekötelezve a szerző is, mondván; "A meglepetésnek; a her in estnek az életben és az utazásban, köszöni létrejöttét ez a könyv — megint magát az Írót idézzük, nem lelvén találóbb és jobb kifejezést e mü jellemzésére, mint amit ö maga mond: “...a legszebb tán, mit Író elérhet: a maga szép és filantrópikus kedvtelésében részesíteni az embereket.” (FERDINANDYNÉ ZALÁN MAGDI) MAGYAR HANGLEMEZEK kiadásában közreműködni kívánó kórusok zenekarok vezetői és a szabad világban élő magyar művészek írjanak bővebb felvilágosításért a következő címre : SOUD NEWS PRODUCTIONS 59, Bryanston St. Marble Arch, LONDON, W. 1. ENGLAND
