Hirünk a Világban, 1956 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1956-09-01 / 3-4. szám
6 Hírünk a Világban MAGYAR HANGLEMEZEK kiadásában közreműködni kívánó kórusok zenekarok vezetői és a szabad világban élő magyar művészek Írjanak bővebb felvilágosításért a következő címre: SOUND NEWS PRODUCTIONS 59, Bryanston St. Marble Arch, LONDON, W. 1, ENGLAND 2. Csak most jutott el hozzám a „Hírünk a Világban“' múlt évi decemberi száma, melynek érdekes közleményéi Bartók Béla emlékének voltak szentelve. Volt ebben a számban egy „Hozzászólás“ is „Hírünk a Világban“ irodalmi ankétjához, melynek egyik passzusára, szerkesztő ur szives engedelmével, reflektálni óhajtanék. Azt mondja Rónai Zoltán: „Molnár Ferenc közvetlenül az első világháború előtt megnyitotta a külföld, köztük az Egyesült államok színpadjait. Hogy kevés kivétellel (Liliom) liszavirágszerű értékek számára s egy olyan gárdának egyengetve útját, melyet nehezen lehet egy meghatározott stilus és Ízlés képviselőinél többnek tekinteni (Lengyel, Bíró, Fodor, Vajda, Lakatos, Bús-Fekete), az természetesen más kérdés. Nem szólok arról, hogy „Hírünk a Világban“ azt a szép feladatot, mondhatnám missziót vállalta, hogy hirt kíván adni a magyar szellem mindenfajta megnyilatkozásáról széles e világon s az érdeklődésről, melyet a magyar szellemi élet termékei világszerte fölkeltenek s tartózkodni attól, hogy ezekről ilyen sommásan Ítélkezzen s ezzel hírünket a világon lerontani segítse, — mondom ettől a szemponttól eltekintve, lényegében sincs igaza a cikk írójának. Amit a felsorolt írók az amerikai színpadon produkáltak, tehetséggel, becsvággyal, hozzáértéssel, az jelentékenyen hozzájárult ahhoz, hogy itt Amerikában, de egyebütt is küföldön, tudomást veitek a magyarság létezéséről és értékelni kezdték, amit számukra a szellemi élet terén hozott. (Bartók Béla, vagy hogy a tudósokat vegyük, csak példakép Kármán Tódort, Neumann Jánost, Teller Edét nevezve meg s igazságtalanul mellőzve még vagy húsz nevet, ezek már az utánuk következő generáció.) S mit jelent az, hogy „tiszavirágélelű“? Nyilván azt akarja jelenteni, ha ugyan jól értem, hogy sorozatos előadások után lekerültek a színházak műsoráról. Hát igen, ez minden színdarab sorsa; ilyesmi történt Bobért Sherwood, Somerset Maugham, Jean-Paul Sartre vagy akár Eugene O’Neill darabjaival, sorozatos előadások után lekerültek a műsorról, liszavirágéletűek voltak. Emellett pld. Lengyel Menyhért kiváló színdarabja, a Tájfun, vagy Biró Lajossal együtt irt darabja: a Cárnő; egy másik érdekes darabja: Antónia, vagy szeretetreméltó Ninocskája, filmformájában, darabformájában, az előadások hosszú sorát érte meg, amerikai és európai színpadokon egyaránt. Függetlenül drámaírói sikereiktől, különösen aláhúzni kívánnám Biró Lajos és Lengyel Menyhért egész írói oeuvre-jét (-a többieket azért nem emlilem, mert sajnos -s eléggé restellem ezt- nem ismerem Írásaikat.) Milyen kitűnő Shakespeare-tanulmányokat irt Lengyel Menyhért; háborús jegyzeteit, melyeket az első világháború folyamán irt, nemrég lapozgattam s láttam, hogy mennyire megőrizték a másodikra is igazságaikat; kitűnő drámai kritikákat irt s mi mindent még. És Biró Lajos érdekes novellákat, regényeket, társadalmi cikkeket, remek forgatókönyveket, melyekre csak azért hivatkozom, hogy ezzel is dokumentáljam, mennyire nem való egy olcsó jelzővel napirendre térni munkásságuk felett. Fenyő Miksa MEGJELENT A Sztáray hanglemez kiadás Első kötet — 12 Zsoltár A Passaic-i Magyar Református Egyház és Bertalan Imre lelkipásztor éneklésében. Kapható: a Passaic-i Ref. Egyház irodájában 220-4th St., Passaic, N. ]. — Ara $ 5.00
