Hirünk a Világban, 1956 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1956-09-01 / 3-4. szám

Hírünk a Világban 5 ANKÉTÜNK BEFEJEZŐDÖTT E számunk elején közöli cikkünkkel ankétunkat a magyar irodalom külföldi helyzetéről befejezzük s köszönetét mon­dunk az abban résztvevőknek. Bakó Ele­mér, Barankovics István, Fenyő Miksa, William H. F. Lamont, Major Róbert, Padányi Gulyás Jenő, Reményi József, Rónai Zoltán, Szász Béla és Sziklay Andor értékes cikkei, illetve hozzászólásai nagy­ban hozzájárultak a probléma tisztázódá­sához. Különös hálával tartozunk Lamont pro­fesszornak, akinek két cikke s közvéle­­ménykulatása a kérdés leggyakorlalibb részét, a magyar művek angolnyelvű kia­dásának ügyet vitte előre. Ennek az ak­ciónak valószínűleg rövidesen amerikai vonalon is folytatása lesz. Lapunk a maga részéről a vitában részt­vevők értékes javaslatait a jövőben igyek­szik erejéhez képest előmozdítani. KÉT LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ í. Nagy becsű lapod igen érdekes cikksoro­zatban foglalkozik a magyar remekművek idegenre fordításának a kérdésével, ami természetesen kiadónkat is érdekli (Kos­suth Kiadó — a szerk.) Az az érzésem, hogy ennek a problémának legfontosabb mel­lékágára a hozzászólók nem tértek ki és ez az üzleti szempont. Mindenütt a világon a könyvek legna­gyobb részét kiadóvállalatok hozzák forga­lomba. A kiadók olyan könyveket adnak ki, a melyek számára piacot tudnak sze­rezni vagy az iró ismert volta, vagy pil­lanatnyi irodalmi divat, vagy pedig saját sikeres propagandájukkal. Az olvasó a fel­kínált árut válogatja ki. Mivel a kiadók javarésze nemcsak a kiadásra kerülő könyv irodalmi értékét szemléli, hanem egyúttal arra is néz, hogy mennyit tud belőle for­galomba hozni és eladni, magától értelődő­­leg nem ad az élő irodalomról keresztmet­­szelet, hanem elsősorban a piaci szükség­letet elégili ki. Ehhez a tényezőhöz hozzájárul, hogy a kiadó lektort, esetleg külső szakértőt hallgat meg. Hogy ez szintén milyen bi­zonytalan tényező, arra sok példát tudnék felhozni a közelmúltból. A hozzászólók arra törekedtek, hogy kapcsolatot tudjanak te­remteni a magyar irodalom nyugati piaci forgalma és a magyar irodalom nemzet­közi értékelése között. Mivel az emliteLt szempontokat figyelmen kívül hagyták, né­hány nem eléggé átgondolt Ítéletet olvas­hattam. Ha busz Reményink volna, akkor nagyobb volna az angolszász piacon a pro­pagandánk minden szomszédos népénél. Dr. Lamont professzor közvéleménykuta­­lását érdekesnek tartom, de az az érzésem, hogy nem járt el elég módszeresen. Köz­véleménykutatásnál minden számításba jövő társadalmi réteget tanulmányozni kell, különben az eredmények nem adnak hű képet a kutatott kérdésekről. Nagyon hasz­nos volna felhívni Lamont professor figyelmét a Fővárosi Könyvtár, a legna­gyobb forgalmú budapesti könyvtár sta­tisztikáira, melyeket a legjobb tudomásom sze.int a newyorki Public Libraryben meg­kaphat. Nem az emigráció, vagy annak az egyes rétegei véleménye alapján kellene következtetéseket levonni, hanem olyan sokezres anyagból, amit ez a könyvtár nyújthat. Dr. Lamont értékelésénél tehát a két háború közötti otthoni statisztikát hasz­nálhatja, vagy pedig felkérhetné közremű­ködésre a politikamentes, de az egész vi­lágra kiterjedő kapcsolatokkal rendelkező Magyar Nemzetiségpolitikai Intézetet, mely a nyomtatványok és természetesen a borí­ték és porto rendelkezésre bocsátásával ezt a munkálatot szívesen ellátja. Szász Béla

Next

/
Thumbnails
Contents