Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-01 / 11-12. szám
30 kulturális kapcsolatai, Ízlése, előítéletei. A regényirodalom esetében feltűnik, hogy a Prof. Lamont cikkében (Hírünk a Világban, V. évf. 1-4 sz.) idézett négy világirodalmi listából nemcsak a magyar müvek hiányzanak, hanem a németnyelvüek is és spanyolból egyedül Cervantes szerepel, pedig mind a német, mind a spanyolnyelvü irodalom jelentősége világviszonylatban kétségtelenül messze felülmúlja a magyarét. A franciák ■— ezt bizonyítja a Figaro Littéraire elmúlt nyári körkérdése az elmúlt száz év legjobb külföldi regényeiről a nagy orosz írók figyelembevétele mellett csaknem egyoldalúan az angol nyelvterület felé, az angolok pedig Franciaország felé orientálódnak. Nem mindenki és éppen nem a „nagyok’’ esete, amit Dsida így fejezett ki: Kezem gyümölcsöt minden fáról szedett Nyolc nemzet nyelvén szóltam életemben És minden fajták lelke fürdetett. A magyar érezte, hogy szüksége volt más nemzetek szellemi kincseinek elsajátítására, míg a gazdagabb népeknek először tudatára kell ébredniök, hogy ott is, ahol nem várták, értéket találhatnak. Molnár Ferenc közvetlenül az első világháború előtt megnyitotta a külföld, köztük az Egyesült Államok színpadjait. Hogy csekély kivétellel (Liliom) tiszavirágéletű értékek számára s egy olyan gárdának egyengetve az útját, melyet nehezen lehet egy meghatározott stilus és ízlés képviselőinél többnek tekinteni (Lengyel, Biró, Fodor, Vajda, Lakatos, Bús-Fekete), az természetesen más kérdés. A hivatalos magyar kultúrpolitika képviselőire — egy közeli vagy távoli időpontban — természetesen nagy feladatok várnak, bár másrészről megint téves volna minden munkát órájuk ruházni. De addig is a külföldön élő magyar írók, kritikusok és tanárok elvégezhetnének egy nagy és hasznos feladatot. BARTÓK BÉTA : ÉN részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát. (1903* szept. 8~án, anyjához) Hírünk a Utaltunk már arra, hogy az egyes népek érzésvilj ga, ízlése, vérmérséklete különböző. Senki nem éi ugyanazt és ugyanúgy, ahogy mi. Kiváló példa er a magyar zene külföldi értékelése, mely nem egysza magyar kedélyhuílámzás hangzatos kifejezésegyszerűen szinházias, hatáshajhászó zenének kiál ja ki (pl. a Galantai Táncok a madridi sajtóban bár csodálkoznék rajta, ha De Falláról vagy Alb nizről egy idegen ugyanazt állítaná. Ezzel szembe Bartók, akiről véleményem szerint minden jót lehet mondani, csak azt nem, hogy „szivhezszólj lenne, éppúgy mint Stravinszkij, meghódította Sp nyolország és a világ közönségét. Külföldön élő szí lemi követeinkre tulajdonképpen egy lélektani k tatómunka várna: feltárni azokat az igényeket követelményeket, melyeket másoktól különbözve t maszt egy nemzet, hogy utána azokat az értékeink kínálhassuk fel neki, melyek lelkialkatuknak jobb: megfelelnek. Hogy ennek a munkának aztán természetes« meglennének a technikai nehézségei (a képzett fc dítógárda kérdése) s hogy irodalmunk megismert tése csak egy általános, minden területre kitérje« felvilágosító munkával párhuzamosan képzelhető 1 azt felesleges hangsúlyozni. RÓZSA MIKLÓS IIJAHR MÜVEI Az újjászervezet Glendale Symphony Orchesí 1955, X. 25.-én Rózsa Miklós vezényletévei megkez te idei évadját. A műsor főszáma Rózsa „Téma, V riációk és Finálé’’ c. müve volt. Mint a Glenda News Press (55, X. 26.) Írja, „a mü méltán fogl helyet a szimfonikus irodalom mesterművei közt.“ Míg ez a mü 1937-ben került bemutatásra, k új Rózsa-mü 1956 elején kerül a Közönség eié. jj nuár 15-én Jasa Heifetz játszotta Rózsa Miklós hegedűversenyét a texasi Dallasban, az ottani zen karral. Április 6-án Ormándy Jenő adja Philadí phiában premierjét a „The Vintner’s Daughter“ ( vincellér leánya) c. zenekari variációinak egy fra cia népdalra, aminek szövege egy vincellér leányán: és három magyar vitéznek történetét mondja el. Rózsa Miklós legújabb filmjének bemutató februárban volt New Yorkban. Cime „Diane“. Diai de Poitiers életéröl szól, Lana Turner-ral a fősz repben.
