Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1-4. szám
10 HÍRÜNK A VILÁGBAN Szász: "Egyszer néma rideg éjen ül tan elmerülve mélyen, ilmodozva valamely rég elfelejtett éneken” Taylor; "Egyszer rég®, éjfél táján, hogy töprengtem bágyadt-háván Egy porlepte, fura-ferde tudományos tételen" T6th; "Egyszer egybús éjféltájon, mig borongtam zsongva, fájón S furcsa könyvei altatgattak, holt mesékből vén bazár" Harsányi fi./: "Egy sajátságos kötetben bóbiskolva, emyedetten, Vén meséket nézegettem. Éjfél volt, sötét, sivár" Harsányi /2./: "Egy sajátságos kötetben bóbiskolva, emyedetten, Vén meséket nézegettem. Már éjfélre járt a sor" Pásztor; "Egyszer, bonis éjközépen, lapozgatok biisan, ébren, elmém régi tudományok csodás országában jár" És igy tovább; tenorok, baritonok és basszusok dalolnak, magyarul, az egyik szebben, a másik erősebben, a harmadik behízelgőbben... de a madár, mint Poe mondja, "still is sitting, still is sitting", még mindig ül, magányosan, hátborzongatóan, várva - a jobb és egyre jobb műfordítást. Akad-e még közöttünk, - vagy azok között, akik majd helyünkre állnak, - aki lándzsát mer törni érette? Akárhogy is, Adyval: “...ha-a lehetetlent nem tudtuk lebimi, volt egy szent szándékunk: gyönyörűket imi. " A MAGTAR IRODALOM KÜLFÖLDÉ) Hozzászólás Reményi József cikkéhez. Reményi József azt reméli, hogy második-harmadik generációs magyar amerikaiak fogják angolul tolmácsolni a magyar remekműveket. Szerintem az eddigi tapasztalatok nem reménytkeltőek, de Reményi ebben nagyobb szakember nálam. Világosan megmutatta, milyen különleges akadályai vannak a magyarból való jó fordításoknak. Csakhogy az, hogy a szakkönyvek, lexikális művek, monográfiák sem foglalkoznak vagy rosszul foglalkoznak a magyar kultúrával, aminek e lap sok szomorú példáját mutatta be, a fentiekkel nem magyarázható, nem menthető. Itt van például a Thesaurus of Book Digest/Crown, 1954/. Ez nemcsak a skandináv irodalmak remekeit vagy népszerű műveit ismerteti elég részletes®, hanem például a holland munkákat is. De e tekintetben valamennyi nyugateurópai ország kedvezőbb helyzetben van Magyarországnál; az utóbbi irodalmából a mű csak Petőfit, Jókai Magyar nábob-ját és a Liliom-ot említi., Arany, Madách, Ady, stb. hiányoznak; nem azért, mintha nem volnának fordítások, mert - ha kis számmal is — vannak; azért sem, mintha nem érdekelnék a mai kiadókat és olvasókat. Hiszen a cseh irodalomból sem sok amerikai olvassa ma vagy olvasná fordításban Kollar, Comenius, Hasek, Chelcicky, Húsz, stb. Írásait, amikről a könyv részletesen ir /s ez igen helyes/. Az ok egyszerűen az, hogy Prof. Manning a Columbia egyetemről, aki a "keleteurőpai" irodalmat ismerteti itt, sokkal jobban érdeklődik a szláv irodalmak iránt és ismeri őket mint a magyart. Sajnos, nem osztjuk Reményi József reményét, hogy a magyar-amerikaiak majd -betyárbecsületből" lefordítják a Zrinyiászt vagy Móriczot, de ismételjük, amit már többször szóvátettünk; hogy az itteni sok magyar professzornak egyszerű® "becsületből" kötelessége volna kultúránk ilyen "betyár-tárgyalását" megszüntetni. Forditó-mű— vészeket nem tudunk elővarázsolni, de szakemberünk sok van itt; csak olyan van kevés, aki ebbéli "becsületbeli"' kötelességét oly híven teljeiitené, mint Reményi. /Major Róbert/ IRODALMUNK ISMERETLENSÉGÉNEK OKA Irodalmunk viszonylagos ismeretlenségének okát részben hivatalos kultupolitikánk, részben a magánkönyvkiadói tevékenység hiányainak tulajdonítom. Előbbi elmulasztpftta a passzív, tehát külföldiek számára rendelt ösztöndíjak okos alkalmazásával Magyarországra vonzani a külföldi egyetemi ifjúságot és a külföldi tudósokat, akik egyedül lettek volna hivatva irodalmunkat megkedvelni és azt a maguk anyanyelvén megszólaltatni. Azt hiszem, nem tévedek, ha külföldi irodalmi termékek kifogástalan magyar fordítását csak jó magyar Íróktól remél® és vice versa. Gondoljunk csak Imaoka Dzsuidzsiro és Macartney példáira. Csak akik bennünket megismernek és meg is kedvelnek, végezhetnek hozzájuk hasonló munkát. Efélét egyedül pénzzel megfizetni túl drága s az eredmény sohasem az igazi. De ha egykori kultúrpolitikánkat ily szempontból elmarasztaljuk, állapítsuk meg, hogy hazai könyvkiadóink is mindenütt voltak, csak helyzetük magaslatán nem, Ne beszéljünk itt arról, hogy mit tartottak ők "bestsellerek"-nek és mik lehettek volna komoly külföldi sikerei az igazi magyar irodalomnak, úgy ahogy® azt a külföldi igények és Ízlés mai ismeretében megítélhetjük. Ezt az ügyet ők nem tekintették a maguk ügyének, illetve ilyen fajta hivatásukat soha fel sem ismerték. Megállapíthatjuk, hogy irodalmunk jobb hivatalos kultúrpolitikát és hivatása magaslatán álló könyvkiadó politikát érdemelt volna meg a multb® és követel meg a jövőb®. /Padányi-Gulyás Jenő/ /Ankétünket ktjv. számunkban folytatjuk/
